Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VI. Mérlegen a tiszai vízimunkák
Benépesül az ártér, fejlődik a gazdaság „Lecsapoltak a G yepést, - régen lecsapolták; üres medret nem egy helyit, már fel is szántották; nekem mégis tele van buzgó vízforrással; üresen is tele van dalos áradással. ” (Erdélyi József, 1939) A Tisza és mellékfolyói árvízi szabályozásának nagy munkája lényegében az első világháborút megelőzően befejeződött. E munkálatoknak nagyságra és fontosságra nézve egész Európában nincs párjuk. Igaz, olyan csekély esésű és nagy kanyarulatokkal bíró folyó sem találtatott Európában, mint amilyen a Tisza volt szabályozása előtt. A szabályozás során a Tiszaújlak és a dunai torkolat között 1214 km hosszú folyó 37 %-kal, azaz 453 km-rel rövidült meg. Már maga az ármentesített és lecsapolt területek - nemzetközi összehasonlításban is jelentős - kiterjedése érzékelteti azt a lehetőséget, amelyet az Alföld népe gazdasági felemelkedése érdekében kihasználhatott. A századokon át, a Tisza vízgyűjtő területének közel 17 %-án (azaz 26,5 ezer négyzetkilométeren) folytatott bizonytalan és kis eltartóképességű rét- és legelőgazdálkodás helyén, a vízimunkálatok végeztével megteremtődtek a fejlettebb belterjes gazdálkodás feltételei. Ezzel megszűnt az árterek és az ármentes vidékek között korábban meglévő különbség, a szántóföldi termelés kiegyensúlyozottabbá vált. Igaz, a víz kártételeiül Tisza hossz-szelvényének változása a szabályozás következtében 131