Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

V. A Tisza szabályozása

Megesik néha, hogy a külsőleg teljesen épnek látszó gát alatt lazul fel a talaj, a víz nyomása megmozdítja a folyó felől, s a gát lábánál a túlsó felén, mintha óriási vakondok egész serege túrna, kezd a föld kifelé forrni, s lávaként előtörni a sáros iszap. Homokos alapra épült gátrészeknél nem ritka eset az, hogy a föld elkezd „folyni” a gát alatt. Ezek a víznek a leg­alattomosabb támadásai, valóságos akna­munka, melynek hatásától összeroppan és leomlik az alámosott gáttest, s kaput nyit az áradatnak. Az ily veszedelmes helyeken tartalék gátakat vernek a gát hátsó oldalába is, míg máskülönben min­den földtöltés rendszerint a gát elébe, a folyam felőli oldalán történik. Az ilyen helyeken erős karókerítésekkel, melyek földdel, gazzal, szalmával, náddal tömve a fölbugyogó földtúrásokat fölfogják, s a „csuszamlásnak” a gát lábjában útját áll­ják. így csuszamlások helyén, s általában az oly helyeken, ahol hirtelen gátszaka­dástól tartanak, a veszélyeztetett pont elé egész hajókat állítanak, melyek tele van­nak rakva néha többszáz, sőt ezer köb­méternyi földdel és földes zsákokkal, s arra várnak, hogy szükség esetén minde­nestül alásüllyesztesscnck. Általában a földhordással van a legna­gyobb baj, mert azt nem lehet a töltés aljából szedni, tehát többnyire távol eső magaslatokról, néha a folyó túlsó partjá­ról több órányi messzeségből hajókon kell szállítani. E hajók többnyire lapos fenekű, s nagyon különböző térfogatú és alakú járóművek, az öblös csolnaktól a sekély járatú dereglyékig. A kisebbeket izmos karú evezősök hajtják, míg a na­gyobbak elé vontató gőzhajók fognak. Nem csekély szerep jut a föld és egyéb védekezési anyag szállításánál a ponto­noknak, melyeket szétszedhető szerkeze­tük kiválóan alkalmasakká tesz a védeke­zési munkáknál, különösen ahhoz értő gyakorlott kezekben, minő a katonáké. Hullámverés ellen védett társulati töltés Mert tudni kell, hogy nagyobb szabású védekezési munka alig képzelhető kato­nai segítség nélkül. A katonai parancs­nokságok a polgári hatóságok megkeresé­sére mindig a legnagyobb készséggel bo­csátják rendelkezésre az árkász- és hidász csapatokat, melyek műszakilag képzett tisztjeik alatt valóságos lelkesedéssel és önfeláldozással fáradoznak a polgárok vagyonának megmentésén, elfoglalják a legveszélyesebb pontokat, s fegyelmezett­ségükkel serkentő példát szolgáltatnak a többi védekezőnek is. Mind e nehézségek mellett is sikerbe ve­tett bizodalommal, sőt bizonyos hideg­vérrel foly a védekezés, amíg csak maga a víz ellen kell küzdeni. Nagyobb a baj ellenben, ha a vízhez még a szél is társul szegődik. A tengerhez hasonló ártér ilyenkor megmozdul, hánykolódik és hullámokat dagaszt, melyeket mérföldnyi távolságból hajt maga előtt az orkán egyenest a töltésnek, annak az oldalához vágja, onnan fölkapja, s a töltés koroná­ján átveti. Egy-egy ilyen rohanó hullám embert, lovat, anyagszert, s mindent le­ver, amit a gáton talál, s a gát túlsó olda­lán sodorja alá. A gát koronájából egész darabokat kiharap, s ott elkezd folyni az áradat valóságos zuhatagokban. Hideg 127

Next

/
Oldalképek
Tartalom