Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
V. A Tisza szabályozása
ilyen csapás nem érce. Állatállományának nyolcvan százaléka elhullott, a lakosság éhezett. Nemcsak a legelők égtek ki, minden folyó- és állóvíz kiszáradt és sok helyütt maga a Tisza is lábolliatóvá vált” - mint arról az aszály krónikása, ÉRKÖVY Adolf beszámolt. Az aszály okait többen az ekkorra már jócskán előrehaladott árvízmentesítésben vélték fölfedezni, mondván, hogy a kiöntések, posványok megszűntével e területeken alig képződik vízpára és így lényegesen kevesebb esőt adó felhő keletkezik. A feltételezésben volt némi igazság, de a belőle levont következFelés~már nem állta meg a helyét. A légkörbe jutó vízgőz túlnyomó része távoli vidékekre sodródva válik éltető esővé. Ennek csökkenése tehát nem jelenthet befolyást az árnien- tesített területek időjárására. Meteorológusok szerint a Kárpát-medencében lehulló csapadék zöme a Földközi-tenger nyugati felében keletkező vízpárából származik. A vízimunkákat kárhoztatok elfelejtették, hogy akkor is voltak hasonló aszályok, amikor az árvízmentesítés még éppen hogy elkezdődött (például 1794- ben). Azt is figyelmen kívül hagyták, hogy 1841-ben és 1846-ban a Tisza kiöntött, és az ár csak júniusban húzódott le a földekről. Ennek ellenére e két esztendőt mégis aszályos évnek könyveli el a Tisza- völgy krónikája. A Kárpát-medencében pusztító szárazságra jellemző, hogy ebben az időszakban nemcsak a Velencei-, hanem a Fertő tó is kiszáradt, és ez már végképp nem volt összefüggésbe hozható a Tisza völgyében végzett vízimunkákkal. Egy-egy év száraz, vagy nedves voltát ugyanis nem az adott térség felszínének nedvesebb, vagy szárazabb állapota, hanem az egész kontinensre kiterjedő légköri változások határozzák meg. Az aszály az egész ország gazdasági életét megrendítette: rövid időre ismét felvillant a felismerés, hogy a Tisza-völgy rendezése nem helyi probléma, hanem országos, sőt nemzeti ügy. Nyilvánvalóvá vált, hogy a sebtiben nyújtott segítség, az ínségakció nem megoldás, tenni kell valamit a csapás megismétlődésének megakadályozása érdekében is. Az aszály bebizonyította az Alföld öntözésének természeti szükségességét. Herrich Károlyt a Helytartótanács meg is bízta egy alföldi öntözőcsatorna terveinek elkészítésével. HERRICH - BOROS Frigyes mérnökkel együtt - lényegében a mai Keleti-főcsatorna nyomvonalán egy hajózható öntözőcsatorna létesítésére tett javaslatot. A rendkívüli száraz éveket azonban váratlanul csapadékos periódus követte - ami egyébként nem ritka tünemény a Kárpát-medence időjárásában - így azután, ahogy az már lenni szokott, a terv a helytartótanácsi irattár legalsó fiókjának mélyére került. Az öntözés ügye hivatalos szinten lekerült a napirendről. Az öntözés mellett az aszállyal kapcsolatos tudományos vitában az erdőségeknek a helyi időjárásra való hatása is komoly érvként szerepelt. Mivel az aszály főleg az erdőtlen alföldi megyéket pusztította - az erdőtlenség és az időjárási szélsőségek közötti összefüggés nyilvánvalónak látszott. A Helytartótanács 1864-ben el is határozta a legfátlanabb vármegyékben a Faültetvényi Felügyelőségek felállítását, de az Alföld-fásítás ügyében alapvető változás nem történt. 113
