Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
V. A Tisza szabályozása
A politikai önállóság furcsa következményei A kiegyezés után önállóvá vált magyar kormány kezdetben még az önkényuralom kormányzatánál is jobban elhanyagolta a Tisza szabályozását. A tiszai folyamosztályok számát a SZÉCHENYI által szervezett nyolcról már az önkényuralom alatt 1856-ban kiadott császári pátens hatra szállította le. Az új magyar kormány - a munkák közeli befezését valószínűsítő HERRICH-féle jelentések hatására - a tiszai hivatalok számát összevonással tovább csökkentette, így végképp reménytelenné vált, hogy a hivatalok folyamszabályozási feladataikat megfelelően elláthassák. A mérnöki munka társadalmilag egyáltalán nem volt megbecsült, emiatt a mérnökök kiszolgáltatott helyzetben voltak. Műszakilag megalapozott javaslataikat nem mindig tudták keresztülvinni és rendszerint a kormánytól sem kapták meg a szükséges támogatást. A kivitelezésekkel kapcsolatos vállalkozási ügyekbe is csak ritkán szólhattak bele. A mérnökökkel kapcsolatban tanulságos idézni a távolban élő KOSSUTH Lajos véleményét is: „...mert hiszen dicsekedhetünk mi magyarok c szakban oly kitűnőségekkel, melyeknek képzettsége a legnagyobb elismerésre méltó, csak azt óhajtanám, hogy holmi partikuláris érdek„Az egységes vezetés hiánya főképp alkotmányos korszakunkkal kezdődött. A társulatok összhangzó működésére nem ügyelt fel senki...” (Gróf KÁROLYI Sándor, 1879) nyomásokkal szembeni függetlenségüknek is hasonló elismeréssel adózhassam!” A kiegyezést követően a társulatok a korábbinál nagyobb önállóságot kaptak, az 1871. évi „társulati törvény” ugyan kimondta, hogy a kormány jóváhagyása nélkül semmiféle terv nem hajtható végre, ennek ellenére a megyék hanyagsága miatt a tervek a legtöbb esetben fel sem kerültek a minisztériumba, vagy mire felkerültek, a munkákat már elvégezték. A társulatok érdekeltségi területe is állandóan változott. A társulat szétválása, majd átrajzolt határokon belüli újraegyesülése rendszeres volt és a szomszédos társulatok között állandó vita tárgyát képezte. Legtöbbször kormányzati dön114 Gyorsan fejlődő átvágás a Felső-Tiszán
