Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
IV. A "Tisza-regulázási" tervekről
által, mint hasznavehetetlen elvettetett.” Cikkében PALEOCAPA szemére veti, hogy a szabályozási vízhozamra vonatkozó számításokat kritika nélkül átvette VÁSÁRHELYItől, pedig a tokaji szorulatban más szerzők (LÁM és GALAMBOS) VÁSÁRHELYlétől jelentősen különböző értékeket tettek meg számításaik alapjául. KORIZMICS László, PALEOCAPA nézeteinek hazai népszerűsítője Véleménye szerint az olasz csak úgy, találomra készített tervet, „melly az óhajtott czélhoz talán soha nem vezetend”. Lapos oldalvágásként lábjegyzetben, kommetár nélkül megemlíti, hogy munkájáért PALEOCAPA ezer aranyat kapott. (Mindenki gondoljon, amit akar!) További kifogásai, hogy a PALEOCAPA által széles töltések közé szorítani javasolt terület Tokajtól Csongrádig legalább 200 ezer holdat tesz ki, mellyen legalább félmillió ember számára terem jó gabona, s azt most így mind a hullámok borítanák el. Felteszi a kérdést, lesz-e vajon elegendő fedezet a kisajátításra, a jelenleg álló hidak meghosszabbítására, a terv szerint a töltések közötti hullámtérbe eső falvak áttelepítésére, a megemelkedő Tisza vízszint mellékfolyókat visszaduzzasztó hatását ellensúlyozó töltésemelésre, stb. GALAMBOS Sámuel ugyenezen lapban kimutatta, hogy a VÁSÁRHELYI-féle terv megvalósítása közel 76 millió forintba kerülne, míg az ő Szamos-elvezető csatorna terve, amely a Tisza közel 100 helyen történő átvágását is tartalmazná, mindössze 13,5 millióra rúgna. A Tisza-mappáció munkáiban elévülhetetlen érdemeket szerzett NAGY István mérnök, KORIZMICS László „Jelenkorban megjelent és PALEOCAPA szakvéleményét támogató írásának ront neki, mint mondja: „K. úr P úrnak, mint tekintélynek mondásait helybenhagyva P. úr által kimondottak fölötti gondolkodásban nem szeret, vagy nem akar fáradni, ilyen féle czikkekkcl az olvasó közönséget könnyen tévútra vezetheti. ” Megjegyzendő, hogy KORIZMICS SZÉCHENYI kifejezett kívánságára ismertette a lapban PALEOCAPA elképzeléseit. SZÉCHENYI tudta, hogy a hazai közönség nem szívesen olvas könyveket, főleg ha azok kissé terjedelmesek, s ráadásul tárgyuk is a tudomány szárazságától szikkad. A fenti vélemények csak kiragadott példák, a hírlapi anyag ennél jóval sokszínűbb. A tallózást Szűcs Abrahám- nak, a derék táblabírónak soraival zárjuk, aki érezvén a vélemények széttartó, pártoskodásra ösztönző voltát, így sóhajtott fel: „Csak az istenért, uraim, valahogy a politikai színezetet a szegény Tisza dolgába bé ne hozzuk!!!” 100
