Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
IV. A "Tisza-regulázási" tervekről
SZÉCHENYI Istvánnak és a Tiszavölgyi Társulat vezetőinek - minden vita ellenére - nagy érdeme, bogy a vízimunkáktól megélhetést remélő nincstelenek vágyait beteljesítve a debreceni nagygyűlés záróakkordjaként kiadták a jelszót: „Ásó cs kapa minél előbb!” Jóllehet a végleges és részletes tiszai tervet nem dolgozták ki, az első kapavágást a tiszadobi magaslaton 1846. augusztus 27-én megtették, s ezzel valójában kezdetét vette a Tisza szabályozása. Ezt követően a hírlapi vita is lassan le- csendesült. Hogy végül is kinek miben volt igaza, ma már mindegy. Egy bizonyos, a vitatkozó felek között szinte alig volt olyan, aki a Tisza-szabályozás értelmét kérdőjelezte volna meg. Abban mindenki egyetértett, hogy a szabályozással nem lehet tovább várni. A módszerek tekintetében volt vita, az alapkérdésben nem. Az persze már más lapra tartozik, hogy az ártereken élő csikász, pákász, madarász embereket senki nem kérdezte meg, mi a véleményük a tervezett vízimunkákról. Az ő meggyőzésükről, érdekeltté tételükről szó sem esett. Igaz, ez akkoriban még nem is volt szokásos, annak ellenére, hogy a Tisza-szabályozás ügyében az ő életterük felszámolásáról volt szó. Hogy valami visszafordíthatatlan kezdődik, hogy az ősállapotból valami rendszerezett felé mozdul el az alföldi vízivilág, azt sokan megérezték. Az ő gondolataikat öntötte formába a szabadság minden formáját a végletekig eszményítő PETŐFI Sándor: „gyönyörködve néztem jobbra balra a tájat, melly a kiöntés által hasonlíthat Amerika őscrdeilicz regénycsség- bcn. Es az az átkozott szabályozás majd mind e regényességnek véget fog vetni; lesz rend és prózaiság. Bizony nem szeretnék mostanában a Tiszának lenni. Szegény Tisza! eddig kénye kedve szerint kalandozta be a világot, mint valami féktelen szilaj csikó; most pedig zablát vetnek szájába, hámba fogják, s ballaghat majd szépen a kerékvágásban. így teszi az élet a lángészt filiszterré!” Nyírségi táj 101
