Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A vízszabályozások kezdetei
A 18. században végzett vízi munkálatokban sok gondot jelentett az egységes itányítás hiánya. Az 1788-ban létrehozott Vízi és Építészeti Igazgatóság működése e tekintetben annyi segítséget jelentett, hogy a helytartótanácsnak egyes vitás esetek elbírálásához megalapozott szakvéleményt tudott adni. 7 Ez a szervezet, — elsősorban megyei irányítással - már a 18. század végén ért el bizonyos eredményeket. Elsősorban a Kis-Sárréten, Szeghalom és Vésztő körzetében végeztek főképpen az uradalom érdekeit szolgáló munkákat. A Berettyó és Körösök vidékén a vizekre vonatkozó első rajzok az 1760-as évek végétől maradtak fenn. Ezeken a térképeken már megtaláljuk azoknak a beavatkozásoknak az ábrázolásait is, amelyeket a lakosság saját érdekében hajtott végre. 8 A Nagy-Sárrét egyik legelső ábrázolása az 1770-es évekből RÓZSÁS Ferenc megyei, vagy kamarai mérnöktől származik, a Kaba és Tetétlen közötti mocsárperemmel és számos egykori érrel. Az ugyancsak ő általa 1779-ben készített térkép Sas (Mezősas) környékét ábrázolja olyan vízfolyásokkal, melynek ma már nyoma sincs. 1797-ben STEINDL Antal készített térképet Püspökladány határáról sűrű és érintetlen vízrajzzal. Ennek a településnek a területéről igen sok tétképet készítettek, mert a medrét állandóan változtató Hortobágy bizonytalanná tette a birtokviszonyokat. A katonai térképezést megelőzve LITZNER János, Szolnok és Heves vármegye mérnöke készítette el az első térképeket a helytartótanács részére. Ezek a térképek részletességükben felülmúlták a II. JÓZSEF hadmérnöke által készített ártéri térképeket is. VITÁLIS István 1800-ban mért fel egy területet a Berettyóról és több más mellette levő vízfolyásról. SZALAKY Gábor kamarai mérnök 1803 és 1805 között Gáborján határában a Beretytyót, Derecske határában a Kallót ábrázolta, egy másik térképlapon pedig a Sárrét ősi vízrajzát mutatta be. Mocsi György egy 1809-ből származó térképen Pusztaecseg határában a még ősi állapotában levő Berettyóról készített térképet. REISZ Keresztély kamarai mérnök az 1811 és 1820 közötti években Komádit a Sárréttel, Derecskét a Kis-Körössel, egy másik lapon pedig a Kallóval rajzolta meg. Ifjabb TESSEDIK Sámuel 1811-ben vette fel a Sebes-Körös szeghalmi csatornáját 1:7200-as méretarányban, 1815-ben pedig LOSONCZI Józseffel együtt készítették el a Sebes-Körös, a Kutas, a Begyer-ér és a Csiket-ér által elöntött területek térképét. GASPARITS Ferenc 1818-ban Berettyóújfalu határában a Berettyó folyó egyik szakaszát, MAISNER Pál pedig Konyár környékének sűrű vízhálózatát vitte térképre. Debrecenben ebből az időből két mérnököt érdemes megemlíteni, az egyik KOVÁTS György, aki 1750-ben a városról az első térképet készítette, a másik KÁDÁR Ferenc, aki a várostól keletté fekvő területek védelme érdekében a Kondoros egyik ágát, a Kádárárkát ásatta ki. 7 Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében (1772-1918). Bp., 1987. 52-64. p. 8 Dóka Klára: A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19- században. Bp., 1999. 23.p.
