Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere

akadályokkal kellett a vasútépítőknek megküzdeni, álljon itt néhány sor a Karcag és Püspökladány között 1853-1857 között történt vasútépítés történetéből: „Karcag és Püspökladány között évszázados mocsárral kellett megküzdeniük a vasútépítőknek. Korabeli leírások szerint a munkát több csoportban végezték. Az egyik csoport a csónakból törte, tarolta a nádat, a másik derékig, néhol nyakig a vízben állt, kapával, csákánnyal irtotta a kotut az eleven földig Egy további csoport csónakkal hordta a földet a megtisztított víz alatti tükörre, s a víz alatt épült a töltés mindaddig, míg a földszínt el nem érték. Építés közben többen a vízbe fulladtak.A munka két oldalról folyt, Karcag és Püspökladány felől. A talajadottságokra jellemző, hogy ezen a szakaszon 11 fahíd épült, ebből 6 db egyenként 36 öl [69 m] hosszú volt. Az 1855 tavaszára elkészült munkákat elvitte a Tisza áradása, mely a Hortobágyon keresztül a Karcagi és a Püspökladányi határt is elöntötte. ,."

83 Búcsúzzunk el végül a Sárrétek mocsárvilágától ADY Endre egyik szép, szomorú, búskomor versével: „Ez itt a láp világa. Szürke Silány, szegény világ. Megülte Az örök köd, mely egyre rémít, A láplakók közt várom én itt Az én szép fényes reggelem, Bús esti köd rémít s borul rám; De az a reggel megjelen. Rémek között, gomolygó ködben Elszürkül minden itt a lápon, ,.."

84 82 Móricz Zsigmond: A Hármas Körös egyszerű tragédiája. Bp., 193583 Dobos Lajos szerk. : A Hajdú-Bihari vasút története. Debrecen, 1983. 15-16.p. 84 Ady Endre: Vízió a lápon. Új versek. 1906