Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere

„A régi magyarok Sárrétnek nevezték azt a vízjárta sáros, pocsolyás területet, ahol a vadvizek beláthatatlan messzeségig terültek el; hol ilványos rónák, káka, nád és sáserdők, puha pázsitú gorondok tették változatossá a terepet és a rajta libegő lápokat. Ezen a földön a törpe kőrisfák, a nyurga bokrok és a vizek melletti füzesek alig látszottak ki a hatalmas náderdőből. Az a vidék kapta ezt a nevet, ahol a sudár sás, káka és nád nagy darab földön egymás mellé sorakozott, de minden bokra külön-külön elszigetelt oszlopot alkotott; melynek talpa elhalt levelek, szárak, gyökértövek és rostok szövedéke volt. Néhol a szilárd zsombékok tövében alig20-30 cm vastagságban korhadt növényzettől eltakart mélységek tátongtak. A csalóka zöld pázsit alatt pár ölnyi mély víz és iszap lappangott. A szilárd földnek látszó talaj eleinte csak ingadozott, később süppedt és ha egyszer beszakadt, lassanként elnyelte a martalékát. Az áldozat mentül jobban evickélt és küzdött, lejjebb süllyedt és az iszapos vízben levő hínárok és tóvirággyökerek lassanként összefonták lábait, elmerült végleg. Elnyelte a fekete iszap és feje felett megjelent újra a zöld pázsit, a harangos virág és a széles lapulevél, hogy készen várja újabb áldozatát. Jó állat sem vetődött e tájra; csak a kivert bika kereste fel néha, ha felbosszantották. Ez aztán eltévedve, napokig bömbölt, amíg el nem nyelte a mocsaras süppedek. Egyes helyeken a víz nagy darab lápot vett a hátára, mely mint egy hajó lebegett a láp alatt elterülő élővíz felett, amit a föld diluviális anyaga nem engedett átszivárogni a föld alsó rétegeibe. A nád és sáserdők között egy-egy sziget, úgynevezett lapanyag és ormágy emelkedett ki, mely egyetlen biztos hely volt a tengersok víz között. A sűrű berkek közt csikasz farkasok szoptatták sivó kölykeiket és undok vonítással szólaltak meg, ha közelükben emberszagot éreztek. A róka megbújva ólálkodott a libucfészek körül és ha már jóllakott, ugatása élesen hasította át a levegőt. Rút, hemzsegő kigyóbolyok robbantak meg a fű és az apró sás közt. A zsombékokban a farkatlan vizikutya csúszott-mászott, rettenetes sikoltozással utánozva az artikulálatlan emberi hangot. Este, mikor az örök kékes köd leszállt, kezdődött meg valójában a mocsári élet. A békák milliós tömege lepte meg a mocsarak partosabb részeit és egyhangú mélabús brekegésük — különösen csendes estéken — messzi távolra elhallatszott. A szúnyogok milliárdjai zúgtak a suttogó nádas felett és ebbe az egyhangú zúgásba a vizibika hallatta búgásszerű bánatos melódiáját. Éjszaka csendült fel igazán a rengeteg vízimadár zenéje. A sirályok, gémek, szárcsák, gödények, vöcskök, vadkacsák, ludak bukdácsolva, vagy repdesve fokozták a sárréti éjszaka zűrzavaros lármáját. Néha emberi fülnek ismeretlen ijesztő hangok tarkították a mocsár vészthozó éjjeli életét. A legmerészebb vadász is örült, ha ép bőrrel ki tudott menekülni ezen embertelen helyről. Az itt élő lakosság rémséges meséket regélt a mocsárban levő sárkányokról és rejtekei felöl. Pedig nem voltak itt sárkányok, csak a mai ember előtt ma már ismeretlen viziszörnyek nőttek meg a nép szemében és a mocsár képe pedig, - különösen éjszaka - ijesztőbb volt minden sárkánynál. Naplemente előtt igyekezett mindenki biztos helyre menni, mert a Sárrét ismeretlen ingoványai — különösen éjjel — ezer és ezer veszélyt rejtegettek. Este a Sárrét nagyobb szigetein épült községek fehér templomainak apró harangjai sokáig csengtek-bongtak a végeláthatatlan nád és sáserdők felett, hogy a munkából hazatérő emberek a hang után is tudjanak tájékozódni a sokszor két lépést is alig veszélytelen buja növényzetek között. Járt út nyomát ezen a területen felfedezni sehol sem lehetett. Még a szárazabb, biztonságosabb marhajárta réten is kerékagyig süppedt a kocsi. E községekben a kocsival való közlekedés a vízre fektetett fűzfavesszőből font és nádkévéből összerakott ú.n. bürhidon át történt. "

71 A Sárrét állatvilága nagyon gazdag volt. Különösen sok madárféle és halfajta élt a vizes, lápos területeken. A madarak közül elsősorban a gémeket és a darut kell megemlíteni. Ez utóbbi különösen sok kárt tett a szárazabb területek veteményeiben. De volt nagyon sok kacsa és apróbb madár, és nagyon sok ragadozó madár is. A költöző 'Reszeghy id. mű 4.p.