Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere
tett arra, hogy a Tisza medre a befolyó vízrömegnek csak a felét vezette le, a többi a lapályos területeken szétoszlott. Ezt igazolta az az érdekes jelenség is, hogy a folyó alsó szakaszán a legnagyobb vízállás akkor következett be, amikor a felső területeken mát minden lapály megtelt a kiömlött vízzel. Ha az áradás megszűnt, a vízszint csak akkor szállt alá, amikor az alsó részeken levő káros kiömlés nagyobb részben lefolyt. A téli és őszi áradás a legkisebb vízállásnál mintegy 5 m-rel volt magasabb. Minden esztendőben többnyire bekövetkezett, olykor nyáron is előfordult. A rendesnél magasabb vízállás, - tehát a rendkívüli árvíz - általában 25 évenként következett be, s ilyenkor 6,3 m-rel is meghaladta a legkisebb vízállást. Közepes vízállás esetén a Tisza vízszínének emelkedése a tetőzésig általában egy hónapig tartott, apadása pedig többnyire két hónapot vett igénybe. A kisvíz szintjére való visszatérésig - ha csak valami rendkívüli szárazság nem következett be, — akár 5-6 hónap is eltelhetett. Ha tehát a Tisza nyáron is megáradt, akkor a kiöntés az ártér jelentős részén egész éven át tartott, így itt nem maradt tér a gabonatermesztés számára. Mivel ilyen nagy víztömeget, amelynek csak kis része párolgott el - a szilárd talaj nem volt képes befogadni, - a víznek és a korhadó növényeknek a rothadásából származó mintegy méteres vastagságú rétege, valamint a dúsan termő vízi növényzet a talajt a naptól elzárták, a lefolyást tovább akadályozták, s végeredményben a mocsárvilág növekedését idézték elő. A Berettyó vizei pedig részben a terjedelmes Berettyó-Sárrétjében, részben a nyílt lapályos helyeken annyira szétoszlottak, hogy folyásuk a Nagy-Körösbe történt betorkolláskor jóformán teljesen megszűnt, tehát duzzasztást nem okoztak. A Nagy-Körös legmagasabb vízállása pedig sem a Sebes-Körösre, sem pedig a Berettyóra nem volt befolyással, mert a Sárrétek közepén ez a duzzasztó hatás eltűnt. A Sárrétek tehát ebből a szempontból árvízi kiegyenlítő szerepet játszottak. A Sebes-Körös partja ( Moreili Gusztáv metszete )
