Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
4. Vízimunkálatok a két világháború közöt
4. táblázat folytatása Megye neve 1921 1938 szántó (ha) ugar(%) szántó (ha) ugar (%) Szatmár 130 677 32,67 152 317 6,76 Bereg, Ugocsa 50 861 36,23 Zemplén 92 296 14,06 91 626 1,01 Szabolcs 347 104 22,29 347 641 6,35 Ung 984 10,87 Heves 200 283 17,04 191 861 2,66 Jász-Nagykun-Szolnok 396 220 14,31 394 269 2,22 Bihar 190 566 14,36 189 304 2,54 Csongrád 229 772 7,52 232 924 0,20 Arad 21 775 4,56 Csanád 132 159 9,84 167 046 0,19 Torontál 18 450 15,86 Országosan 5 578 252 12,29 5611 132 1,86 Az összesítésből látható, hogy a volt „vizes” megyék közül 1938-ban összesen ötben haladta meg az ugar aránya az országos szintet, azonban csak két esetben emelkedett 6% fölé. A gazdasági kényszer hatására a volt ártereken élő lakosság véglegesen birtokba vette a vizimunkálatok során mentesített földeket. Az 1920-as évek elején a vetésszerkezet az átalakulás képét mutatta. 1921-ben a gabona vetésterülete - az összes szántón belül - 52,10%-ra csökkent, 1922-ig viszont újabb 3,2%-kal emelkedett. A kukorica termelése lehanyatlott. Míg 1915-ben a bevetett szántók 21%-án, 1921-ben már csak 17,93%-án ültettek kukoricát. Magas volt a gabonaföldek aránya a volt árvizes megyékben is, bár a kukorica vetésterülete is meghaladta az országos átlagot. 62
