Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)

3. A szolgálat felépítése a két világháború között

ettől kezdve kizárólag az újpesti kikötő felügyelete, a hozzá kapcsolódó kőpart és védtöltés fenntartása, az 1929-ben épült táplálózsilip és a kikötőmedence gondozása voltak.77 A területi szervek harmadik csoportja egy-egy konkrét feladat végrehajtására, ideiglenes jelleggel jött létre, és nem a központi irányítás, hanem egyes szakhivatalok felügyelete alatt állt, melyek szerepével a következő részekben foglalkozunk.

3. 3. A SZAKHIVATALOK LÉTREJÖTTE. A TÁRSULATOK

ÚJJÁSZERVEZÉSE

Mint az előzőekben láttuk, a két világháború közötti vízügyi igazgatás rendszere megfelelt a 19. század végén kialakult állapotnak. A területi szervek esetében találunk ugyan új vonásokat, de a minisztérium, a kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalok, kerületi felügyelők hatásköre nem változott. Nem is jelentek meg új jogszabályok a vízügyi szervezettel kapcsolatban, így a hivatalok a korábbi normák alapján dolgozhattak, vagy központi szabályozás nélkül dönthettek egyes kérdésekben. A minisztérium azonban néhány feladatot nem tudott a megmerevedett szervezettel ellátni, és minden munkát nem lehetett átadni a sok bizonytalansággal dolgozó területi szerveknek sem. A központi szervezet bővítése vagy átszervezése helyett - célszerűbbnek látszott a bizonyos fokig független szakhivatalok létrehozása, amelyek központi és területi feladatokat is elláttak.

Kronológiai sorrendben első a korábbi évtizedekben is működő Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomás volt, amelyet még KVASSAY szervezett. Az 1920-as évek végén a hivatalban a vezető vegyészmérnökön kívül 6 főt alkalmaztak, és differenciált tevékenységet fejtettek ki. Feladatuk volt a halászat és haltenyésztés gyakorlati előmozdítása. Ezen belül kísérleteket végeztek a halak és rákok táplálásáról, a vízszennyeződésekről, halpusztulásokról, véleményezték a halastavak létesítésével kapcsolatos terveket, ellenő45