Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
2. A területi változások vízügyi következménye
zségügyi vonatkozásúak voltak azok a munkák is, amelyek a falvak határának és belsőségeinek lecsapolására, víztelenítésére vonatkoztak. A legdöntőbb változás az öntözési munkák terén következett be. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az Alföld aszályos területeinek öntözése fogja jelenteni a mezőgazdaság korszerűsítésének, a termőföldek gazdaságos kihasználásának legfőbb lehetőségét. 2. 1. A VÍZZEL BORÍTOTT ÉS VESZÉLYEZTETETT TERÜLETEK ARÁNYA A vízjárta, vízborította területek nagyságát a 18. sz. vége óta több forrásból ismerhetjük meg. Árvizek alkalmával felmérések készültek az elöntött területekről, a 19. sz. első felében végrehajtott térképezés során bejelölték az állandó és időszakos vízborításokat. Később az ármentesítő társulatok pontos kimutatásokat készítettek az általuk védett területekről, a kisebb folyók, patakok mentén és a dombvidékeken a vízhasználati társulatok és a kultúrmérnöki hivatalok készítettek ilyen nyilvántartásokat. A Vízrajzi Intézet 1938-ban, korszerű módszerekkel rekonstruálta a hajdani vízborításokat, és készítette el „Magyarország vízjárta, vízborította területei az ánnentesítés előtt”22 című térképét. Figyelembe véve a 200 m tengerszint feletti magasság alatti területeket és a folyók átlagos vízszintjét, az intézet munkatársainak számításai szerint a Kárpát-medencében az év nagy részében vízzel borított terület 2 294 764 ha, az időnként elöntött 1 547 974 ha volt, ami összesen 3 869 736 ha (= 38 697 km2) vízborítást jelentett. Az összesítésben a magasabban kialakult, domb- és hegyvidéki vizenyős területek nem szerepelnek. Ha a társulati statisztikákat és a kultúrmérnöki jelentéseket vesszük figyelembe, akkor az eredményeket utóbbi szempontból korrigálhatjuk. Ezek szerint 1. Síkvidéki vízborítás a Duna völgyében: 1 265 758 ha a Tisza völgyében: 2 587 463 ha ES h' <2—Q baja. 17
