Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
1. Vízügyi szervezet az első világháború végén
hasznosító társulatokat. Előbbiek a folyammérnöki hivatalok felügyelete alatt álltak, elsődleges feladatuk az állami folyószabályozásokat követő töltésépítés és -fenntartás, a Duna és Tisza fontosabb, nem állami kezelésű mellékfolyóinak saját költségen történő szabályozása, valamint az 1880-as évektől a belvízlevezetés volt. Tekintettel az elkészült védművek fenntartására és egyéb munkáik fontosságára e társulatok folyamatosan működtek, következetesen alkalmazták a kényszertársulás elvét: az ártér valamennyi birtokosának kötelezővé téve a belépést. A vízhasznosító társulatok a patakok, folyók felső szakaszainak szabályozásával, lecsapolásával, vízrendezéssel tehát a kultúrmérnöki munkákkal foglalkoztak. Műszaki felügyeletüket is e hivatalok látták el. Létrehozásukat az illető hivatalok önként kezdeményezték, így a szabályozás alá vont területek nem függtek össze. Általában addig működtek, míg egy-egy munka befejeződött. A kiegyezéstől az első világháborúig több száz kisebb-nagyobb vízhasznosító társulat alakult és szűnt meg. 1890-ben 70-ről, 1895-ben 94-ről, 1913-ban 135-ről tudott a hivatalos statisztika. Az általuk vízmentesített terület az első világháborúig elérte az 507 300 ha-t.19 VÁLYI Béla 1916-ban készült összeállítása szerint az ármentesítő és belvízrendező társulatok száma a Duna völgyében akkor 38, a Tiszánál 40 volt. Összesen 3 828 894 ha tartozott illetékességi körükbe, töltéseik hossza 6380 km-t, csatornáik 12 905 km-t tettek ki. " 15