Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)

1. Vízügyi szervezet az első világháború végén

szán és más kiemelt folyókon kívül egyéb vízfolyások kritikus szakaszainak szabályozását, hajózhatóvá tételét is támogatta alkalmanként, és e munkák vezetésére, ellenőrzésére hozta létre az építésvezetőségeket. Köztük 1918-ban működött a- Morvaszabályozási Kirendeltség- Vágszabályozási Kirendeltség- Soroksári-Duna-ág Rendezési Munkálatainak Kirendeltsége- Kulpa Folyó Szabályozási Kirendeltség- Sajó Csatornázási Kirendeltség- Begahajózási Kirendeltség, és ide sorolhatjuk a- Balatoni Kikötők felügyelőségét is.

Működtek kirendeltségek a Dunánál és Tiszánál is, melyek tevékenysége szintén eltért a meghatározott folyószakaszokon illetékes folyammérnöki hivatalokétól. Ilyen volt a- Tiszai Állami Kotrások Vezetősége- Budapesti Állami Téli Kikötők Kezelősége- Dunabogdányi és Visegrádi Kincstári Kőbánya Kezelőség,

és itt említhetjük meg a Székesfővárosi Duna-szakasz Építési Felügyelőséget is, kiemelt budapesti feladatai miatt. Végül az ideiglenesen működő szervek közé tartozott a Kereskedelemügyi Minisztériumnak alárendelt - említett - Kikötő és Csatornatervezési Iroda

1. 3. TÁRSULATOK

Ismeretes, hogy a polgári korban fontos szerepet játszottak a vízszabályozásokban az érdekeltek szövetségei, a társulatok. Nemcsak az anyagi eszközöket biztosították, hanem egyfajta társadalmi kontrollt is jelentettek a vízimunkálatok felett. Különösen érvényesült ez, amikor a költséges ármentesítő tevékenység eredményeként saját birtokaikat védték meg.

A vízjogi törvény kiadása után a társulatok két csoportját különböztették meg, a vízszabályozó és ármentesítő, valamint a víz14