Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)

1. Vízügyi szervezet az első világháború végén

2. Tiszai

(a Tisza mentén végzett állami munkák és a környező kincstári területek ügyei)

3. Kultúrmérnöki

(a kultúrmérnöki hivatalok, a középfokú szakembereket képző vízmesteriskola ügyei)

4. Személyzeti

5. Vízrajzi

(kutatás, kísérletügy)

A főigazgatóság, majd a műszaki főosztály vezetője KVASSAY Jenő volt.

1906 óta a Földművelésügyi Minisztérium IX. főosztályához került a halászati igazgatás, mely felügyelte az 1912-től önálló Országos Halászati Felügyelőséget és Halélettani Kísérleti Álló, 14

mast.

A földmüvelésügy mellett 1918-ban a vízügyek irányításában más minisztériumok is illetékesek voltak. A Kereskedelemügyi Minisztérium II. szakosztálya tengerészettel, folyami és tavi hajózással, kikötőkkel foglalkozott. Felügyeletében 1907-től Kikötő- és Csatornatervezési Iroda működött. 1912-ben a Belügyminisztérium kezdeményezésére a közegészségügyi mérnöki ügyosztály, mely korábban az Országos Vízépítési Igazgatóság részeként működött, e minisztériumhoz került. Feladata a lakossági vízellátás, csatornázás területére korlátozódott.15

1. 2. TERÜLETI SZERVEK

Az első világháború végén a területi vízügyi szerveknek három típusa volt ismeretes: a kultúrmérnöki, a folyammérnöki hivatalok és az ideiglenes jelleggel működő kirendeltségek. A kultúrmérnöki intézmény létrehozása 1879-től KVASSAY Jenő nevéhez fűződik, aki felismerte, hogy az állami vagy társulati keretben végzett nagysza