Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
A vízépítés területén dolgozó műszakiak nemcsak gyakorlati feladatokat láttak el, hanem irodalmi munkásságukkal magas szinten művelték a tudományt, és megteremtették a magyar műszaki nyelvet is. VEDRES ISTVÁN, BESZÉDES JÓZSEF, GÁTHY ISTVÁN, VÁSÁRHELYI PÁL, GYŐRI ISTVÁN elméleti munkái, vitacikkei a Tudományos Gyűjteményben, Társalkodóban, Athenaeumban, az Akadémia évkönyvében jelentek meg, de néhány mű önálló kiadványként is napvilágot látott. Még több elvi jelentőségű terv, vízrajzi leírás, utasítás stb. maradt meg a levéltári anyagban, amelyek az adott technikai körülmények között nem kerülhettek a sajtóba.105/ Rendkívül érdekesek HUSZÁR MÁTYÁS, ŐRY DÁNIEL, KECZKÉS KÁROLY fejtegetései, amelyekben a szerzők az elméleti matematika, geodézia, fizika stb. eredményeit jól alkalmazzák. A vízépítő mérnökök igyekeztek jól tájékozódni az elméleti kérdésekben, vitás esetekben megkérdezték külföldiek véleményét, tanulmányozták a műszaki irodalmat. ŐRY DÁNIELnek 2000 kötetes könyvtára volt, amelyet az egyik legnagyobb budai magánkönyvtárnak tekintettek.106/ A mérnöki pálya a polgári forradalom előtti időszakban biztos megélhetést nyújtott, bár kétségtelenül különbségek voltak a fizetésekben még a főigazgatóságon belül is. A segédigazgatók évi fizetése 1500 vFt,107/ az adjunktusoké 1000 vFt, a központi mérnököké 800—900 vFt, a rajzolóké 300—500 vFt között volt. A vidéki építési hivatalok vezetői 600 vFt-ot, beosztott mérnökeik 400—500 vFt-ot kaptak.108/ A hajózási felügyelők 1200 vFt, a mérnökök 550—800 vFt évi fizetésben részesültek.109/Kevesebb volt a törvényhatósági mérnökök jövedelme, és a térképezésnél dolgozó figuránsok is átlag 1 vFt napidíjat kaptak.11 °/ A 18.századi vízépítéssel is foglalkozó mérnökök közül MIKOVINY SÁMUEL volt a legjelentősebb. 1770-ban született Ábel falván, egy 3-400 lakosú felvidéki faluban, ahol apja evangélikus lelkész volt. Tanulmányait a községben kezdte, majd a 40 km-re fekvő Besztercebányán járt gimnáziumba. Itt ismerkedett meg BÉL MÁTYÁSsal, akihez életre szóló baráti és munkatársi kapcsolat kötötte. Egyetemi tanulmányai során Jénában főként matematikával foglalkozott, és 1733-ban vette kézhez mérnöki oklevelét. Bár meghívást kapott a szász-jénai hercegség udvari mérnöki hivatalába, 1723— 1725 között inkább európai tapasztalatszerző körúton gyarapította ismereteit. 1725-ben tért haza, amikor megállapodott BÉL MÁTYÁSsal, hogy készülő országleírásához megyei térképeket készít. A szerzőtárssal való kapcsolat megtartása érdekében BÉL MÁTYÁS lakóhelyén, Pozsonyban telepedett le, és a megye mérnöke lett. A térképek készítése közben azonban a földesurak szolgálatában is vállalt megbízásokat. Legjelentősebb vízszabályozó munkája az Eszterházy-birtokon, Tatán a mocsarak lecsapolása és a tavak szabá78
