Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

lyozása volt, de dolgozott a Festetich-családnak a Balaton környékén, és a fraknói Eszterházy családnak is.

1729-ben a bécsi udvari kamara építésze és mérnöke lett, irányította a budai Vár átépítését, tárgyalt a magyar kamarával a víziutak fejlesztéséről. Magyarországi feladatai mellett kinevezték a császári hadsereg őrnagyává, és e minőségben méréseket végzett a sziléziai és morvaországi határszakaszokon, védelmi tervet készített a királynő számára. 1729—1730-ban módszertani munkájában foglalta össze a térképekkel kapcsolatos ismereteit. Ebben megállapította, hogy a térképeket asztronómiai, geometriai, mágneses és vízrajzi keretbe kell helyezni, amelyek közül a vízrajznak tulajdonított nagy jelentőséget. Térképein pontosan megjelölte a folyókat, elmocsarasodott területeket, azoknak a településektől való távolságát. Megyetérképei az ország egész területéről elkészültek. Az általa kidolgozott módszerek előrevitték a 18.szá- zadi térképészet fejlődését, és mappái elősegítették azt, hogy a korabeli Magyarország az utókor előtt ismertté váljék.11 V

Másik jelentős 18.századi mérnökünk, BÖHM FERENC 1732-ben Pécsben született, ahol apja albíró volt. Egyetemi tanulmányait 1751 — 1757 között a bécsi Hadmérnöki Akadémián végezte, majd a magyar helytartótanácshoz nevezték ki mérnöknek. Feladata volt, hogy különféle mocsárlecsapolási tervekkel foglalkozzék, amelyek kiesetek a központi műszaki igazgatás köréből. Kezdetben Pozsony megye vízállásos területeivel foglalkozott, majd a Székes- fehérvár melletti csákvári és kisfaludi mocsarakat csapolta le. Folytatva MIKOVINY munkáját a tatai uradalomban, évtizedekre az Eszterházyak szolgálatába állt. Kb. 50—60 mocsarat csapolt le a Dunántúlon, legfontosabb munkája a Sárvíz rendezése volt. Első terveit 1767-ben nyújtotta be, és az általa javasolt övcsatornás megoldással a szabályozást Fejér és Veszprém megyében rövidesen megkezték. 1774-ben kinevezték a Sárvíz szabályozó igazgató mérnökének, és e minőségben hasonlóan kívánta folytatni a mocsarak lecsapolását Tolna megyében is. A Sárvizet a völgy közepén ásott mederbe terelve a Sió és Kapos középvizét pedig „félreszorító” (övcsatornán) javasolta levezetni. A sok egyéb elfoglaltság, a királyi biztos és a törvényhatóságok bizalmatlansága miatt itt kevesebb eredményt ért el, mint az északi megyékben. Javaslataival azonban egy évszázaddal előbbre mutatott. Tervezte a Sárvíz Tolnánál törvénő bevezetését a Dunába, a bogyiszlói kanyar átvágását, a dunai töltéseket. Szakvéleményt kértek tőle a Tisza szabályozásáról, Székesfehérvár élővíz-ellátásáról. Övcsatomás lecsapolási terveivel a kisebb folyók szabályozásához évtizedekre példát adott. Közvetlen munkatársa a nála fiatalabb KRIEGER SÁMUEL volt, aki 1772-ben tervet dolgozott ki a Sió szabályozásáról és a Balaton lecsapolásáról. Bár javaslatát 1776-ban WALCHER is támogatta, szerencsére nem került sor megvalósítására.112/

79