Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

kerültek, míg a főigazgatóság központjában az iktatott, vízüggyel kapcsolatos iratokat továbbra is az 1811 óta kialakult rendben kezelték.

A hajózási felügyelő a vízügyek intézésében irányító szerepet kapott. Mérnökei túllépték a számukra előre meghatározott feladatokat. Járták az országot, részt vettek a megyei mérnökök által végzett szintezések ellenőrzésében és korrigálásában. Maguk is készítettek térképeket az egyes folyókról, és összeállítottak szabályozási terveket is. A hajózási felügyelő elérte, hogy a vízépítéssel kapcsolatos döntéseket az építészeti igazgató csak az ő véleményének figyelembe vételével hozhatta. A kimenő leveleken minden esetben szerepelt a hajózási felügyelő kézjegye is. A közvetlen kapcsolat- tartás miatt a Hajózási Igazgatóság munkatársai jó viszonyt alakítottak ki a megyei törvényhatóságokkal, a Duna, majd a Tisza felmérését végző térképészekkel is, akik munkaszervezési kérdésekben rájuk voltak utalva.

Még tartott a Hajózási Igazgatóság átszervezése, amikor a helytartótanács 1823. március 4-én utasítást adott a Duna-mappáció mielőbbi végrehajtására. A feladat elvégzésére a legalkalmasabb személy HUSZÁR MÁTYÁS volt, aki ebben az időben a Körös felmérését éppen befejezte.40/ A helytartó- tanács — a főigazgatóság véleményének kikérésével — időközben fokozatosan feltöltötte a Hajózási Igazgatóságot, és a többi megürült vagy újonnan szervezett álláshelyet is. A hajózási felügyelő — a korábbi elképzeléseknek megfelelően — ŐRY DÁNIEL lett, első mérnöknek LECHNER JÓZSEFet ajánlották, aki korábban Sóváron, a kamara szolgálatában dolgozott, majd Lippdn lett vízépítő mérnök. A Hajózási Igazgatóság második mérnöke BERGER LAJOS lett, aki a Duna szabályozásánál és a központban rajzolóként tevékenykedett, a harmadik mérnök pedig BERGER JÓZSEF, BERGER LAJOS testvére volt. A két műszaki végzettséggel rendelkező ellenőr szintén a rajzolók közül került a Hajózási Igazgatósághoz.4 */

A vidéki személyzet pótlása lassan haladt előre. Az 1820-as években az volt a tendencia, hogy a szakképzett személyzetet, amely eddig a délvidéki folyók mentén (Béga, Temes, Száva, Kulpa) dolgozott, a Dunához és az újonnan szervezett építészeti hivatalokba csoportosítsák át. Horvátországból Pozsonyba vitték vezető mörnöknek ERDÉLYI JÓZSEFet, Nagyváradra — mint említettük — HUSZÁR MÁTYÁSt nevezték ki, helyettese pedig SCHMIDT ÁGOSTON lett. HUSZÁRt a főigazgatóság nem szándékozott tartósan a Dwna-mappációnál hagyni. A mérnök korának legkiválóbb magyar geodétája volt, de rendkívül rossz szervező és vezető. Már a Körösök felmérése alkalmával szembekerült beosztott mérnökeivel és térképészeivel. Nézeteltérései voltak a főigazgatóság vezetőségével is, amihez természetesen az ottani bürokratikus szellem is hozzájárult. Amikor HUSZÁR 1823-ban a Dunához került, itt a problémák élőről kezdődtek.

60