Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
A biztos HUSZÁR MÁTYÁSt választotta a feladat végrehajtására, aki már korábban is készített vízrajzi térképeket a Maroson, és kérésére 1818-ban Nagyváradra költözött. Az önálló nagyváradi hivatal megszervezése miatt át kellett alakítani a bánsági műszaki szervezetet is. Az új rendszerben láppán, Temesváron, Lúgoson volt egy-egy mérnök, a Maros, Béga, Temes folyókon végzett munka összehangolására. A vidéki szervezet átalakításával a legkritikusabb területeken sikerült a megfelelő szakembereket biztosítani, azonban a dunai munkák ügye ezzel még nem volt megoldva. A hajózás fejlődése a 19.században is a meder állandó kotrását, a hajóutak biztosítását sürgette. E teendők ellátására a kizárólag végrehajtói, ellenőri feladatokkal megbízott Hajózási Igazgatóság nem volt alkalmas. 1818-ban a főigazgatóság javaslatot dolgozott ki e szervezet átalakítására. A létszámot két fővel emelték: 1818-ban már két gátmester (vimineorum magister) tevékenykedett a Hajózási Igazgatóságon, akiknek feladata a malomgátakra való felügyelet volt, és munkájukat főként a szabályozásra kijelölt mellékfolyókon végezték. A terv szerint a Hajózási Igazgatóság új létszáma kilenc lett. Vezetőnek ŐRY DÁNIELt, az építészeti főigazgatóság adjunktusát jelölték, aki nagy tapasztalatokkal és megfelelő elméleti felkészültséggel rendelkezett. Mellette három hajózási mérnök tevékenykedett. Az első a vezetőt (hajózási felügyelőt) helyetesítette, a második felett a dunai víziút állapotáért az országhatár és Buda között, a harmadik Buda és Pétervárad között. Egy-egy ellenőr is működött a két Dima-szakaszon, akiknek szintén mérnöki végzettségük volt. A személyzetet egy szertáros, két gátmester, és a hajók irányításával foglalkozó rendészek egészítették ki. A helyi hatóságoknak, királyi biztosoknak segíteni kellett a Hajózási Igazgatóság munkáját, főként a hajózás akadályainak felderítésében.37/ A helytartótanács és a kamara elfogadták az építészeti főigazgatóság javaslatát. Kidolgozták a felügyelő, a mérnökök, ellenőrök, szertáros utasításait. A hajóút rendbentartásán kívül azonban a térképezési munkába is be kellett kapcsolódni a Hajózási Igazgatóságnak. A feladat elvégzését természetesen nem lehetett ettől a kilenc tagú szervezettől várni, de bizonyos kiegészítő munkákat kaphattak, amelyek elvégzése elkerülhetetlen volt.3 8/ A Hajózási Igazgatóságnak — elődjével szemben — joga volt arra, hogy közvetlenül tárgyaljon a megyei illetékesekkel a partbiztosításhoz, térképezéshez szükséges roboterőről vagy a veszélyes malmok megszüntetéséről. Az ellenőrök vezették a számadásokat, intézték a mérnökök hivatali ügyeit. A hajózási felügyelő feladata volt, hogy a folyók térképezésével, a hajózással kapcsolatos valamennyi térkép- és iratanyagot megfelelően tárolja, és saját levéltárat (Navigations Archiv) hozzon létre.39/ Az elkülönített iratok közé a helytartótanács rendeletéi, szintezési jegyzőkönyvek, beszámolók, térképek 59
