Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
Bevezetés
Bevezetés Magyarország földrajzi adottságainak megfelelően a víz a lakosság életében igen nagy szerepet játszott. A Kárpát-medence területének 51%-a alacsonyabb a 200 m-es tengerszint feletti magasságnál, amelyből korábban közel 5 millió ha, az összes terület 18%-a volt vízborítás, illetőleg az elöntés veszélyének kitett földterület. A vizek birodalmához tartozó termőföld felszabadítása, az ármentesítés és belvizek levezetése az ország fejlődését jelentős mértékben befolyásolta. Nem kevésbé volt fontos a művelhetővé tett földeken nyári szárazság idején a csapadék pótlása sem. Az ország főfolyója, a Duna a múltban és jelenben egyaránt fontos európai víziót volt, amely az országot nyugattal és kelettel összekapcsolta. A víziót biztosítása, a folyó szabályozása a Duna nemzetközi jelentősége miatt túlnőtt a hazai kereteken. A folyópartokon letelepedett lakosság már a középkortól igyekezett felhasználni a víz energiáját. A hazai gabona feldolgozása a gőzmalmokat megelőző időszakban jórészt vízimalmokkal történt, majd a 19. század végétől a víz az elektromos energia termelésénél is fontos szerepet kapott. A városok és falvak növekedésével, a sűrű településhálózat kialakulásával egyre nagyobb lett az igény a vízellátás és csatornázás fejlesztésére, és igen sok ipari vizet igényeltek az egyre fejlődő gyárak is. A vízimunkálatok összehangolt végrehajtásához szükség volt irányító szervezetre helyi és országos szinten egyaránt. A helyi irányításban minden korszakban szerepet kaptak a megyei, városi törvényhatóságok, azonban ez nemegyszer az országos érdekek háttérbe szorulását és a megyei-városi érdekek túlzott érvényesítését hozta magával. Fontos helyi érdekeltségű szervezetek voltak a birtokosokból alakult vízszabályozó társulatok is, amelyek egyúttal a társadalmi erők részvételét biztosították a vízimunkálatok tervezésében és anyagi támogatásában. A vízügyek felsőszintű irányítása — rövid 18.századi periódust leszámítva — nem önálló szervek, hanem országos hatáskörű szakhivatalok és minisztériumok feladata volt. A vízügyi szervezet — a lehetőségekhez képest — küzdött az egységért, és arra törekedett, hogy e terület ne legyen a különféle főhatóságok tevékenységében az ütközőpont, hanem érvényesüljenek saját érdekeik 3
