Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

II. Ártéri gazdálkodás a 18–19.században

5. táblázat

1. Síkvidéki vízborítások

a) Dunavölgy

1 265 758,01 ha

ebből belvíz: 284 896 ha

b) Tiszavölgy

2 587 463,01 ha

ebből belvíz: 571 240 ha

összesen: 3 853 221,02 ha

ebből belvíz: 856 136 ha

2. Dombvidéki vízjárta területek 1 023 611,35 ha

Végösszeg: 4 876 832,37 ha

Az ország területe 1787-ben 288 049 km2. vízborítás: 16.93%

1913-ban 282 900 km2, vízborítás: 17,24% 1 8/

2.

AZ ÁRTÉRI GAZDÁLKODÁS TÍPUSAI ÉS FORMÁI AZ ORSZÁG EGYES VIDÉKEIN

Az ártéri területek gazdasági életét döntő mértékben a lakosság számának alakulása határozta meg. Az 1780-as évek közepére az ország népessége - a szabad királyi városokkal együtt — 8 542 612-re, az 1790-es években pedig 9,7 millióra emelkedett. A töröktől korábban elpusztított területeken a 18. században 202%-os volt a növekedés. Az első népszámlálás eredményei alapján az egyes területek népsűrűsége nem mutat nagy eltéréseket.

35