Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

II. Ártéri gazdálkodás a 18–19.században

lati árterek nagysága fokozatosan közelített egymáshoz. Teljes egybeesésről azonban gyakorlatilag sohasem beszélhetünk.14/ Az 1862—1888 között keletkezett feljegyzések és megyei összesítők szerint aDuna völgyében 27 917 kh (15 912,68 ha) árvizes, 6369 kh (3630,33 ha) belvizes, a 7Isza-völgyben 7756 kh (4420,92 ha) árvizes, 637 kh (363,09 ha) belvizes terület volt az ármentesítő társulatok illetékességén kívül.15/ A tényleges síkvidéki vízborítást - megközelítőleg — fenti adatok összegezéséből kaphatjuk meg, ami a Duna-völgy- ben 1 265 758,01 ha-t, a 77sza-völgyben pedig 2 587 463,01 ha-t jelent.

Jelentős vízborítások tartoztak a vízhasználati társulatok, illetve a szintén patakszabályozással, lecsapolással, alagcsövezéssel foglalkozó — később még tárgyalandó — kultúrmérnöki hivatalok felügyelete alá is. A vízhasználati társulatok közül legnagyobb érdekeltségi területtel a Nádor-csatorna Társulat (69 805 kh = 39 788,85 ha), a Balaton Szabályozási Társulat (25 153 kh = 14 337,21 ha) rendelkezett. A kultúrménöki intézmény megalakulásig (1879) a társulatok összesen 184 390 kh (105 102,30 ha) vízjárta területet tartottak nyilván, míg a kisebb, társulaton kívüli lecsapolások 1879-ig 139 00 kh-t (79 230 ha) tettek ki. 1879-től 1919-ig a kultúrménöki hivatalok összesen 1 470 655 kh-t (838 279,05 ha) vízmentesítetettek. így a három különféle szervezetben végzett munka alapján (társulati területek, régi és új lecsapolások) a hegy- és dombvidéki vízborította, vízjárta területek nagysága a szabályozás megkezdése előtt legalább 1 794 055 kh-ra (1 023 611,35 ha) tehető.16/ Az összterületből 40,97% (418 977 ha) tartozott a századfordulón a vízhasznosító társulatok felügyelete alá.1 V Óvatosan kell azonban kezelni a kultúrménöki hivatalok jelentéseit is. Adataikat ugyanis évente nyújtották be a felettes minisztériumba, és a több évre áthúzódó munkák esetén lehetnek átfedések.

A társulati statisztikákat és a kultúrménöki hivatalok kimutatásait együttesen figyelembe véve a vízzel borított területek nagysága többnek mutatkozik, mint az 1938-ban végrehajtott visszaméréssel megállapítható volt. Az eltolódás főként a dombvidéki, kisebb-nagyobb terjedelmű, de összességében nem elhanyagolható vizenyős területekből adódik. Az elmondottak alapján a történeti Magyarország vízjárta területeiről a következő táblázat állítható össze:

34