Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
II. Ártéri gazdálkodás a 18–19.században
szeállításban a felmérés eredményeinek helyi módosításával a megyék a következő vízborításokat jelezték: L. 4. táblázat a 31. oldalon! A Dunáról sajnos hasonló összesítések nem állnak rendelkezésre. A mappá- ció alkalmával a helytartótanácsnak az volt a kérése, hogy a munkával mielőbb készüljenek el, és az árterek felmérésére ne fordítsanak gondot. A Duna esetében a szabályozás megkezdése nem volt sürgős, az érdekeltségi területek határának kijelölését senki sem igényelte, így a vízborítások összesítése elmaradt. Ezek az árterek nem is voltak összefüggőek, és mezőgazdasági jelentőségük messze lemaradt a víziút fontossága mögött. így a felmérés eredeti céljának megfelelően — csak a mederről készült el. A Vízrajzi Intézet — 1938-ban, korszerűbb módszerekkel, de hasonló elvek alapján rekonstruálta a hajdani vízborításokat, és készítette el ^agyar- ország vízjárta, vízborította területei az ármentesítés előtt” című térképét.10/ Figyelembevéve a 200 m tszf magasság alatti területeket és a folyók átlagos vízszintjét, az intézet munkatársainak számításai szerint a Kárpát-medencében az év nagyrészében vízzel borított terület 3 987 672 kh (= 2 294 764 ha), az időnként elöntött terület 2 736 876 kh (= 1 547 974 ha) volt, ami összesen 3 869 736 (=38 697 km2) vízborítást jelent. Az összesítésben a domb- és hegyvidék — magasabban kialakult vízborítások — nem szerepelnek. A térkép tanúsága szerint a Duna mentén nem voltak nagyobb árterek, a vízborítások a megyék között itt is egyenlőtlenül oszlottak el. A Rába ártere Sárvár és Győr között 222 130 ha volt, és Győr, Sopron, Vas megyékre terjedt ki. A Szigetközben 30 657 ha, a Csallóközben 137 257 ha vízjárta terület volt, a Vágót 86 455 ha árterület kísérte. A Csepel-szigeten 22 540 ha vízborítást tartottak nyilván, Dömsöd-Pataj között 68 264 ha-t, majd dél felé haladva a Pest megyei Sárközben 61 294 ha-t öntött el a víz. A jobbparton, a Tolna megyei Sárköz ben 42 649 ha vízjárta terület volt, míg a Margitta- szigeten 30 747 ha-t tett ki az ártér. 27 482 ha volt a Sárvíz mocsárvüága, kb. 45 000 ha a Hanság, 12 282 ha a Kis-Balaton, 15 958 ha a Paks környéki vízborítás, 29 978 ha a Dráva menti ártér, 68 400 ha-t tett ki a Ferenc-csatorna helyén húzódó mocsár, kb. 269 000 ha vízborítás volt Mohácstól délre a gombosi, vajszkai, kölkedi öblözetben. Fejér, Pest, Esztergom megyében 93 024 ha ártér húzódott a parton, 12 012 ha mocsár terült el a Balaton déli partján, kb. 34 200 ha volt a Fekete-víz, Karasica stb. öblözete. 26 500 ha-t tettek ki az igali és kígyósi belvizek. A többi ártér a kisebb dunántúli folyókhoz {Lajta, Kapos, /.ala, Mura stb.) tartozott. A Tisza és mellékfolyói mentén a vízborítások jóval nagyobbak voltak, mint a dunaiak, és rendszerint összefüggő területeket képeztek. A Felső-Tisza 32
