Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)

A volt árvizes megyék termelési struktúráját vizsgálva megállapítható, hogy a szántóterület növekedésével valamennyi fontos növény vetésterülete gyarapodott. Kivételt csak a dohány képez, amit e megyékben egyre kevésbé termesztettek, bár ellenpéldákkal itt is találkozunk. Nőtt a dohány vetésterülete Bereg, Szatmár, Zemplén, megyékben, azonban főként a hűvösebb, dombos vidéken jellemző a növekedés.

Rendkívül érdekes a gabona vetésterületének alakulása. Az abszolút méretekben növekvő gabonaföldek a szántóterületből általában egyre kisebb hányadot foglaltak el, de az országosan csökkenő tendenciával szemben találkozunk ingadozásokkal. Egyenletes csökkenés figyelhető meg Zemplén, Jász- Nagykun-Szolnok, Heves, Szatmár, Torontói, Sopron, Szabolcs, Győr, Moson, Bihar megyében. Míg országos méretekben 1871 — 1915 között 5% volt a csökkenés, addig Zemplén, Torontói, Sopron, Moson megyében elérte a 10%-ot, sőt Győr megyében meghaladta a 20%-ot. Tolna, Bács-Bodrog és Csongrád megyében az 1880-as években folyt a legnagyobb arányú gabonatermelés, Békésben az 1870-es években és a százafordulón tetőzött a konjunktúra.

Az 1870-es években a kukorica vetésterülete Bács-Bodrog, Békés, Bihar, Csongrád, Szabolcs, Szatmár, Tolna, Torontói megyékben meghaladta az országos átlagot, majd a felsoroltak közül Bács-Bodrog, Bihar, Csongrád, Szabolcs, Tolna megyékben a következő évtizedben visszaesés következett be. Nem a gabonaföldek foglalták el a kukorica helyét, hanem a mocsárvilágból felszabadult, újonnan felszántott területeken foglalkoztak először gabonatermeléssel, ami megváltoztatja az arányokat. A századfordulóra Bereg, Szatmár, Szabolcs megye kivételével — a felsoroltak közül - mindenütt növekedéssel találkozunk. 1915-ben a volt „vizes” megyék közül Bács-Bodrogban és Torontóiban volt a legmagasabb, az országos átlag feletti a kukorica vetésterülete, míg a dunántúli megyékben, valamint Heves, Jász-NagykunSzolnok, Zemplén megyében nem érte el az országos átlagot.

Egyenletes emelkedést mutat a burgonyaföldek aránya. A vetésterület a dunántúli és észak-magyarországi árvizes megyékben magasabb, az Alföldón alacsonyabb az országos átlagnál. Az új növényi kultúrák térhódítása következtében a vizsgált időszakban a csökkenő gabonaföldek Bács-Bodrog, Bereg, Bihar, Szabolcs, Torontói, Tolna, Szatmár megyékben kisebb hányadot foglaltak el a szántóterületből, mint az ország árvizektől nem fenyegetett megyéiben, másutt azonban arányuk ennél nagyobb volt. Elsősorban a volt állattartó megyéket — Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Moson, Zemplén — említhetjük, ahol a feltört legelőket a gabonakonjunktúra után is ily módon hasznosították.

247