Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)

nisztratív irányítást gyakorló V/A. főosztállyal egyenlő rangban működött tovább. SAJÓ ELEMÉR összefoglalása nyomán úgy terjedt el az irodalomban, hogy ez az igazgatóság önállóságának feladását is jelentette,52/ azonban a hivatal ezzel nem szűnt meg, csupán változott addigi helyzete a minisztériumon belül. Az új helyzetben a feladatokat az 1912-es szervezési szabály- rendelet rögzítette.53/ A legfontosabb változás a korábbiakhoz képest az volt, hogy az igazgatóság a műszakiak személyzeti ügyeit maga intézte, és feladatokra létrehozták a személyzeti osztályt, JANCSÓ JENŐ vezetésével.54/ 1918-ban az igazgatóságon 30 fő dolgozott, akiknek zöme előzetesen kultúrmérnök volt. ők töltötték be a dunai és a tiszai osztályon a felügyelői állásokat, és ellenőrizték az országban folyó vízszabályozási, ármentesítési munkát (pl. JÓZSA LÁSZLÓ, LISZNYAY TIHAMÉR, SZALAY DEZSŐ), és e területen dolgoztak korábban KV ASSAY helyettesei, valamint a személyzeti osztály munkatársai is (VÁLYI BÉLA, JANCSÓ JENŐ).

Míg az 1890-es években a központi műszaki szervezet a legkiválóbb szakembereket egyesítette, ahol mindenki a képességeinek megfelelő területen dolgozott, és ha másutt új feladatok várták, vissza is térhetett a gyakorlati munkához, addig az 1910-es évektől az igazgatóság zártabb szervezetté vált. KVASSAY volt közvetlen munkatársai jutottak pozíciókhoz, felhasználva a személyes barátságot és az új főosztály nyújtotta lehetőségeket. A központban dolgozni ekkor már komoly címet és rangot jelentett, ahonnan nem volt érdemes új feladatokat keresni. A nagy munkák végrehajtása közben kialakult szervezet — beépülve a minisztérium tekintélyt biztosító hierarchiájába — fokozatosan megmerevedett, és operatív feladatait mindinkább a területi szerveknek adta. Ehhez természetesen hozzájárult az első világháború, a munkalehetőségek csökkenése, a gazdasági problémák fokozódása is. 1918-ban, a polgári demokratikus forradalom idején e szervezet is megérett az átalakulásra.

4.

A TERÜLETI SZERVEK FEJLŐDÉSE

Az 1889—1918 közötti időszakban a területi vízügyi igazgatási szervek is fejlődésen mentek keresztül. A Földművelésügyi Minisztérium megalakulásakor folyammérnöki hivatalok működtek Pozsonyban, Komárom ban, Budapesten, Eszéken, Sziszeken, Mitrovicán, Újvidéken, Szatmáron, Szolnokon, Pancsován, Gyulán, Szegeden, Aradon, Mohácson, Temesváron és Tokajban. A pancsovai hivatal helyett 1889-ben a titeli jött létre, majd - 1892-ben 205