Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)
ennek megszüntetése után Fehértemplomban újat szerveztek, amit 1908-tól a pancsovai váltott fel. 1891-ben a mohácsi hivatalt Zomborba, 1892-ben a tokajit Sátoraljaújhelyre helyezték. Az utolsó változás 1912-ben következett be, amikor Nagykanizsa székhellyel új folyammémöki hivatalt szerveztek. 1890-ben a folyammérnöki hivatalokban 12 főmérnök, 41 mérnök, 20 segédmérnök dolgozott, tehát a létszám emelkedett a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium korszakához képest,55/ A személyzet azonban egyenlőtlenül oszlott el az egyes hivatalokban. 1898-ban például a budapesti hivatalnak 10, a szegedi, szatmári, eszéki hivatalnak hét műszaki alkalmazottja volt, ezzel szemben Szolnokon, Újvidéken csak három, Sziszeken, Mitrovicán csak egy mérnök dolgozott.56/ A hivatalok nagy létszáma ellenére nem volt különösebben jelentős a folyammérnöki gárda. Az előmenetel reményében a folyammérnökök gyakran változtatták álláshelyeiket, és sok volt a változás a vezetők személyét illetően is. A századfordulón dolgozó folyammérnökök közül említést érdemel SCHMIDTHAUER ANTAL, a Pozsonyi Folyammérnöki Hivatal vezetője, aki 1880 óta volt állami szolgálatban. Az Országos Vízépítési Igazgatóság megalakulásakor már miniszteri osztálytanácsos volt, 1891-ben a vízrajzi osztályon dolgozott, majd ismét Pozsonyban. Sokat tett a Felső-Duna-szabályozása és a vízerőhasznosítási tervek kidolgozása érdekében. Változatos pályát futott be RANK REZSŐ is. 1889-ben elhagyta a minisztériumot, és a Felső-Duna Szabályozási Művezetőségnél dolgozott, majd 1896—1898 között ismét a központba hívták. 1898-ban a fehértemplomi, 1900-ban a szolnoki hivatal vezetésével bízták meg. Kitartott a folyammémöki pálya mellett MEDVECZKY ZSIGMOND és SZOKOLAY EMIL is. MEDVECZKY 1883-ban a Mohácsi Folyammémöki Hivatalhoz, majd Zomborba került, 1902-ben pedig a komáromi, majd az aradi hivatalok vezetését bízták rá. A minisztérium célja az volt a sok áthelyezéssel, hogy MEDVECZKY szabadalmát, a rőzsehengerekkel történő folyószabályozást minél szélesebb körben megismerjék.57/ SZOKOLAY EMIL a /tóha-szabályozó Társulatnál kezdte pályáját, 1886-ban vette át a Tokaji Folyammémöki Hivatal vezetését, amely 1892-ben Sátoraljaújhelyre tette át székhelyét. Élete végéig itt teljesített szolgálatot.5 8/ SZOKOLAY pályafutása azonban nem volt tipikus. Sokkal gyakrabban előfordult, hogy a folyammérnökök — az állami szolgálatból kilépve — a társulatokhoz szegődtek. Itt ugyan nem léptek előre a ranglétrán, de legalább jó megélhetésük, és érdemi munka- lehetőségük megvolt. Az Országos Vízépítési Igazgatóság nem kínált állásokat a jól képzett folyammérnököknek. 1912-ben a minisztérium pontosan meghatározta a hivatalok illetékességi területét, a felügyeletük alá tartozó társulatokat, és jóváhagyta a szolgálati 206
