Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)
itthon is meg lehet szervezni.4/ A kezdeményezés a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz került, amely évi 10 000 Ft-ot tudott biztosítani a kultúrmérnöki munkákhoz. Március 1-től KVASSAYt állományba vették, és a következő hónapokban mellette már BOLLA MIHÁLYt, BARCZA KÁROLYt, MÁTRAI SOMÁt is alkalmazták. 1880-ban a létszám LISZNYAY TIHAMÉRral, HERVOLT ED Ével, BUDAY ZÁDORral bővült.5/ A magyarországi kultúrmérnöki intézmény megteremtésekor KV ASSAY a külföldi útjain megismert ún. bádeni rendszert vette alapul. A kultúrmérnökök és segédjeik mérnöki diplomával és gazdasági ismeretekkel rendelkeztek. A rendelkezések értelmében a diploma megszerzése után gazdasági tanfolyamon vettek részt kezdetben a Nagyváradi, később a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. A kultúrménöki szolgálat ingyenes volt, a tervek készítéséért, a munkák helyi irányításáért a birtokosok nem fizettek. E támogatás alapján érthető, hogy az érdekeltek szívesen vették igénybe kultúrmérnökök munkáját. Számuk az igényekhez képest rendkívül alacsony volt, így az ösz- szes feladatokat teljesíteni nem tudták. Ha el is utaztak egy-egy megye vagy birtokos kívánságára a terepre, a tervek készítése után más vidékre távoztak, és a kivitelezést már nélkülük kellett megoldani. A kultúrménöki munkák végrehajtása nem is igényelte a magasan kvalifikált, rendszerint külföldön tanult kultúrmérnökök jelenlétét, azonban képzett műszaki segédszemélyzetre itt is szükség volt. A kultúrmérnökök segédjeit rétmestereknek nevezték. Képzésük megszervezése gyakorlatilag egyidős volt a kultúrmérnöki intézménnyel, és már 1879-ben realizálódott. A viszonylag kis számra való tekintettel a rétmesterképzést nem önálló iskolában, hanem egyelőre a Kassai Gazdasági Tanintézet keretein belül oldották meg.6/ 1883-tól az iskola önállósult, és követlenül a kultúrménökök felügyelete alatt állt. A három-, majd kétéves képzés az alapfokú műszaki ismereteken kívül mezőgazdasági, vízügyi, térképészeti ismereteket adott, egyelőre kizárólag kultúrmérnöki területen. A segédszemélyzet képzését a vízügyi szolgálat saját feladatának tekintette.7/ A kultúrménökök száma évről évre emelkedett. 1881-ben 10, 1882-ben már 17 kultúrmérnök dolgozott az országban, és végzett az első öt rétmester. 1883-ban 22 mérnök működött, és 22-re emelkedett a vizsgázott rétmesterek száma, majd 1884-ben újabb kinevezésekre került sor.8/ 1880-ban a feladatokat úgy szervezték meg, hogy az országot négy kerületre osztották. Lehetőleg mindig ugyanazok a kultúrmérnökök mentek egy-egy kerületbe, hogy helyi ismereteket szerezzenek. 1881-ben a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumon belül — KVASSAY vezetésével — megszervezték az önálló kultúrménökséget.9/ Ezután az országot nyolc kerületre osztották, vízgyűjtők szerint különítve el a határokat. Mivel a személyzet szorosan kötő192
