Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)
dött a minisztériumhoz, a kerületi mérnökök jórésze a fővárosban lakott. Az I—III., VI—Vili., kerület teendőit Budapestről látták el, a IV., V. kerület központja először Kassán volt, majd 1884-től az V. kerület székhelyét Sátoraljaújhelyre helyezték. A kassai kerületi mérnök feladata volt a rétmesteriskola irányítása is. A kultúrmérnöki intézmény fejlődése 1885-ig jelentős eredményeket ért el. Egyre nagyobb volt az igény az újfajta vízhasználatokat propagáló mérnökök munkája iránt. Sok esetben már problémát okozott, hogy egy-egy vízfolyás esetén kinek az érdeke elsődleges, az öntöző gazdáé, a malomtulajdonosé vagy a községé, amely tutajozás, faúsztatás jövedelméből állt. Az egyes vízhasználatok között feltétlenül rendet kellett teremteni főként azért, mivel a vízügyek két minisztériumhoz tartoztak. A kultúrmérnöki intézmény kialakulása után ugyan a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium folyamatosan kezdte átadni a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumnak a lecsapolási, öntözési ügyeket, amelyekkel eddig szórványosan hozzá fordultak, de ezzel a vitás kérdések nem szűntek meg. Megoldást hosszú évetizedekre a vízjogi törvény hozott, amely általános rendezés keretében nemcsak a vízjogi kérdésekben adott újat, hanem meghatározta a vízügyi szervek további fejlődését is, főként kultúrmérnöki területen. 2. a vízjogi törvény A magyar vizimunkálatok történetében eldöntésre váró vízjogi kérdések nem az 1880-as években jelentkeztek először. A vízszabályozás és a vízhasználat között már a 18.században ellentét volt, hiszen a malomtulajdonosok gyakran akadályozták a szabályozások végrehajtását. Legfeljebb tilalmi rendszabályok születtek az árvizek okozóival szemben, azonban ezeket nem tartotta be senki. Hiányoztak a rendelkezések az elkészült töltések, csatornák védelméről, nem volt szabály arról sem, mikor mennyi vizet lehet öntözésre használni.10/ Mivel a probléma megoldása a kiegyezés után egyre sürgősebbé vált, a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium HERRICH KÁROLY vezette vízépítészeti szakosztálya már 1868-ban megfogalmazta az első összefüggő vízjogi törvényjavaslatot. A szakosztályon tevékenykedett — mint említettük — MICSKEY IMRE is, aki HERRICH KÁROLlyal együtt részt vett a javaslat összeállításában. 193
