Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

V. Folyószabályozás és ármentesítés a kiegyezés után (1867–1889)

zunk, sőt szarvasmarha-tenyésztés vonatkozásában növekedés is tapasztalható. Vonatkozik ez az ország két legfejlettebb megyéjére Bács-Bodrogra és Torontálit, ahol a mezőgazdaság intenzív fejlesztésének útján a belterjes állattartás felé is megtették az első lépéseket.

Az 1880-as évektől a korszerűsítés problémái különféle mértékben az ország korábban „vizes” és a vízszabályozásoktól nem érintett területein egyaránt jelentkeztek. A csökkenő állatállomány miatt egyre kevesebb volt a trágya és az igaerő, és mind kevesebb jövedelmet biztosított az egyoldalú szántóföldi gazdálkodás. A gabonakonjunktúra alábbhagyott, a kalászosokkal bevetett szántóföldek csekély terméseredményeikkel mind kevésbé voltak gazdaságosak. A rövidesen kibontatkozó gabonaválság idején a továbblépés útját kellett megkeresni, amihez szükség volt a vízimunkálatok fejlesztésére is.

189