Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
V. Folyószabályozás és ármentesítés a kiegyezés után (1867–1889)
jából fontos folyók mellett irányították a vízimunkálatokat. A hivatalok vezetői között volt néhány érdekes személy. Például Mohácson MEDVECZKY ZSIGMOND volt a vezető, aki a rőzsepokrócokkal és töltött kosárhengerekkel való folyószabályozást feltalálta és szabadalmazta, agyulai hivatalt GALLACZ JÁNOS vezette, aki befejezte a Körösök szabályozását és igen alapos monográfiájában rögzítette a munka eredményeit.40/ A folyammémöki hivatalok ügyvitele az 1880-as években alakult ki. Általában azonos normák szerint dolgoztak, az iratokat sorszámos rendszerben iktatták, és kevés kivételtől eltekintve eszerint isirattározták. Az iratokat és a terveket kezdetben együtt őrizték, majd a rajzos dokumentumok számának növekedésével azonban kialakították saját tervtáraikat is, ahol a folyammérnökök által készített terveket őrizték. A véleményezésre, láttamozásra küldött tervek a gyűjteményt általában nem gyarapították. A hivatalok a vízrajzi felméréseket, nyilvántartásokat, malomösszeírásokat, vízmérce törzskönyveket szintén külön kezelték. A létszám és szervezet vonatkozásában stabilizálódott folyammérnöki hivatalokra egyre több feladat várt. Ha egy-egy nagyobb állami építkezés folyt, nem e hivatalok személyzetét növelték, hanem a munkák irányítására — ideiglenes jelleggel — kirendeltségeket, felügyelőségeket hoztak létre. Ilyen volt például a Szentesi Ideiglenes Töltésépítő Hivatal, amely a várost körülvevő körtöltést tervezte és a kiviteli munkákat irányította. 1872-től működött a Fiumei Kikötő Építési Hivatal, 1870-től a Duna-szabályozási Felügyelőség stb. E kirendeltségek szerepe a század végére megnőtt, és főként a víziközlekedés, víziutak biztosítása érdekében tevékenykedtek.4 V 4. SZABÁLYOZÁSI MUNKÁK ÉS HATÁSUK AZ 1870-ES, 1880-AS ÉVEKBEN A kiegyezés után a folyószabályozási, ármentesítési munkák nagy erővel folytak tovább. Fejlesztették a szabályozást a Tisza mellékfolyóin, ahol rövidesen új eredmények születtek. Elmozdult a holtpontról a Bodrog és eredővizeinek szabályozása.42/ Az egyesült Ondóvá-Topoly vizét — folytatva az 1850-es évek közepén félbemaradt munkát — 32 km hosszúságban új mederbe vezették, és a parton 10 öl (189 m) hullámtér meghagyásával töltéseket építettek. Védművek épültek a két folyó felsőbb szakaszain is, így azok összes hossza a szabályozás befejezésekor 123 km lett. A hegyek felől siető 176
