Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
V. Folyószabályozás és ármentesítés a kiegyezés után (1867–1889)
Az 1870-es, 1880-as években hozott törvények a társulatok életét a következő 70—80 évre meghatározták. E rendelkezésekkel az állam helyreállította a szervezetek önkormányzati jogát és meghatározta sajátos közfeladataikat. A minisztérium nem akart lemondani arról az anyagi segítségről, amit az érdekeltektől kapott, ellenőrzési jogát csak egyes műszaki kérdésekre teijesztette ki a veszélyhelyzetek — az árvizek — esetére, és azok elkerülése érdekében. A társulatok minden egyéb tevékenységében, a járulékok felhasználásában, az építkezések meghatározásában továbbra is megmaradt az autonómia.25/ A társulatok tagjai — mint mondtuk — a birtokosok, valamint az ártérbe eső községek és városok voltak. Működésüket műszaki szempontból a folyam- mérnökök, egyéb tekintetben az illető törvényhatóságok ellenőrizték. A közvetlen felügyeletet a vármegyei alispán gyakorolta. A vármegyei törvényhatóság továbbította a minisztérium felé a társulati jegyzőkönyveket, költségvetéseket, számadásokat. A szervezetek alakítását szintén a megyénél kellett kezdeményezni. Árvíz esetén a megye valamennyi tisztviselője köteles volt együttműködni a területén lévő társulattal. A közigazgatási bizottság ellenőrizte a törvények betartását, felügyelt a malmokra, hajóutakra. A társulatok tisztviselőinek személyét a szolgabírónak kellett bejelenteni, a többi ellenőrzési feladatokat pedig az alispán látta el.26/ A társulatok száma az 1870-es években megnőtt. 1878-ban már 59 ilyen szervezet működött az országban. Néhány, vízrajzi szempontból fontos területen nagy mozgás figyelhető meg az egyes társulatok között, területük és illetékességi körük szempontjából. Az egyik ilyen érdekes terület a Körös- Berettyó vízrendszer volt. A Tisza-szabályozás körösi szekciója — mint említettük — már az 1850-es évek elején felbomlott. 1853-ban Debrecenben megalakult az Alsó-Berettyó Szabályozási külön Társulat, amely a folyó Bakon- szeg-Szeghalom közti szakaszának szabályozását és az itteni töltések építését tűzte ki célul. 1857-ben egyesült a felső érdekeltséggel, és létrejött a Berettyó Szabályozási Társulat.27/ 1881-ben magába olvasztotta az 1879-ben alakult Ivánfenéki, és az 1881-ben létrejött Mezőtúr-Mesterszallasi Társulatot. A közös szervezet neve 1881-1889 között Berettyó - Ivánfenék - Mezőtúr- Mesterszdlldú Társulat lett. A három osztállyal működő egyesülést 1889- től Berettyó-Körösi Vízszabályozó és Ármentesítő Társulatnak nevezték.28/ Központja Nagyvárad volt, ahol a három osztály képviselőiből kiküldött választmány működött. 1895-ben a három osztály különvált, és létrejött az önálló Mezőtúr- Mesterszállási, Ivánfenéki és Berettyó Vízszabályozó Társulat. A Mezőtúr—Mesterszállási Társulat feladata a Hármas-Körös jobbparti ártér védelme volt, amelyet ellenkező oldalon a szájöl-mezőtúri vasútvonal, valamint a Hortobágy és Berettyó határoltak.29/ Az Ivánfenéki Társulat — Gyo172
