Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
V. Folyószabályozás és ármentesítés a kiegyezés után (1867–1889)
ma székhellyel — a Hármas-Körös, Hortobágy-Berettyó-főcsatorna, kelet felől pedig a Berettyó által határolt területen működött/“/ a Berettyó Vízszabályozó Társulat pedig a folyó jobbpartján volt illetékes.31 / A Hosszúfoki külön Társulat 1852-ben vált el a 7Y.szű-szabályozási szervezettől. 1881-ben a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium utasítására egyesült — az 1854-ben a Sebes- és Fekete-Körös menti területek ármentesí- tése céljából alakult Nagyszalontai Vízszabályozó Társulattal. Az új szervezet neve Bihar-Békési Egyesített Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat lett. 1885-ben szétválás következett be, és ettől kezdve külön működött a Hosszúfoki, a Sebes- és Fekete-Körösi Társulat. Az Alsó-Fehér-Körösi Társulat 1853-ban alakult, és BODOKY KÁROLY említett tervei alapján a Gyula környéki területek védelme érdekében épített töltéseket. 1877—1879-ben működését kormánybiztos irányította. 1881-ben beolvadt az Arad-Békés Megyei Egyesített Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatba, majd 1888-tól ismét önálló lett, sőt a környező kisebb szervezeteket is magába olvasztotta (az 1864 óta működő Arad-Békés Megyei Élő- és Belvízlevezető Csatorna Társulatot, valamint az 1871-től fennálló Kígyós- Gyula-Csabai Vízszabályozó Társulatot).32/ Az Arad Megyei külön Társulat 1853-ban jött létre, 1864-ben állította össze alapszabályát. 1881-1888 között az említett Arad- Békés megyei közös szervezetben működött együtt az Alsó-Fehér-Körösi Társulattal, majd 1888 után az Arad megyei egyesülés is külön folytatta működését. A Körös-Tisza-Marosi Társulat — Szentes központtal — 1885-ben jött létre. Feladata a három folyó közé eső területek védelme volt. A Körös menti társulatok elsődlegesen ármentesítő, másodsorban vízszabályozó társulatok voltak. Bár a folyó szabályozásához az állam adott segítséget, a Körös és a többi mellékfolyó medrének rendezése nem volt állami feladat, mint a Dunáé vagy a Tiszáé. Az alsó folyószakaszok szabályozása azonban a tiszai munkák sikerének feltétele is volt, ezért a kettőt nem lehetett egymástól elválasztani. Amikor azonban a Tisza szabályozása befejeződött, nem volt állami támogatás a körösi munkákhoz sem. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium fennhatósága alatt a társulatok átszervezésének fontos szakasza zárult le. 1871 után csaknem valameny- nyi szervezet új alapszabályt váltott, amelyben egyúttal feladatait is meghatározta. Az újjáalakult társulatok általában kettős feladatot kaptak: a védművek építését és fenntartását, valamint a kisebb folyók (folyószakaszok) szabályozását. A megerősödött szervezetek a következő évtizedekben meg tudtak felelni a vízimunkálatokban jelentkező új igényeknek, elsősorban az egyre sürgősebbé váló belvízrendezési feladatoknak is. 173