Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)

20. táblázat

folyószakasz

eredeti hossza km

megrövidült szakasz hossza km

átvágások db km

Tiszaújlak—Vásárosnamény

87,2

54,5

15

10,5

Vásárosnamény—Csap

79,4

48,4

14

8,7

Csap—Tokaj

170,7

84,4

33

23,5

Tokaj—Szolnok

380,8

199,0

28

45,0

Szolnok—Csongrád

134,6

88,2

4

6,6

Csongrád—Szeged

105,5

72,4

7

11,1

Szeged-torkolat

253,6

181,9

11

28,4

összesen

1211,8

728,8

112

133,8

töltés épült, de azok egy részét az árvíz tönkretette. A hitelfeltételek javulásával azonban a birtokosok mind nagyobb összegekhez jutottak, így 1860-ra már 879, 1867-re 1116 km töltés volt, amit 1867-ig 1287km-re egészítettek ki.

Sok probléma volt a töltések vonalazásával. Maguk a tervezők sem döntöttek, hogy milyen széles legyen a hullámtér,12 V a társulatok pedig a töltések elhelyezésénél sem az áramlási szempontokra, sem a szemben lévő partok véd- műveire nem voltak tekintettel. A töltések a levágott kanyarulatokat követték, mivel a megszűnt medrek áttöltését nem merték kockáztatni. A kerülő alatt viszont a töltés ismét visszatért a part közelébe, hogy minél nagyobb legyen a mentett terület. A Tisza vonalán így szorulatok, majd hirtelen kiszélesedő hullámterek váltogatták egymást. A szűkületekben az árvíz meghágta a töltéseket, a túl széles hullámtéri mederben pedig iszap rakódott le. A földbirtokok kisajátítására - a töltések helyes vonalazása érdekében - 1881-ig nem volt lehetőség.

A töltések szelvénye kezdetben elégtelen volt. VÁSÁRHELYI és PALEO- CAPA is azt ajánlotta, hogy a védművek méreteit a folyón lefelé haladva növeljék, azonban az első töltések az előírt legkisebb mértekkel készültek.

= PALEOCAPA javaslata

— magasság a mértékadó árvízszint felett: 0,95 m - 1,42 m

— koronaszélesség: 3,79 m

— rézsű a víz felől: 1:2

— rézsű a mentett oldalról: 1:1,5

149