Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
A kubikosok életkörülményei rendkívül nehezek voltak. Kezdetben sok probléma volt ellátásukkal, elhelyezésükkel, majd a munka folyamatosságának biztosítása érdekében a vállalkozók szálláshelyeket (barakkokat) és az ellátásra kan tinókat létesítettek. Az 1850-1860-as években gyakran előfordult, hogy pénz helyett utalvánnyal („jancsibankóval”) fizettek, amit a vállalkozó boltjában kellett élelemre beváltani.12 3/ Az 1850-es, 1860-as években a kubikosság a fzsza-menti, elsősorban a közép-tiszai megyék fontos társadalmi rétegévé vált. Ők biztosították a nélkülözhetetlen munkaerőt a vízimunkálatok végrehajtásához, ami kereseti lehetőséget adott a feudális kötöttségektől megszabadult, de nincstelen jobbágyoknak és zselléreknek, illetőleg az ilyen munkára vállalkozóknak. Különösen fontos volt ez olyan területeken, ahol nem volt ipar, nem alakultak ki jelentősebb városok, és egyelőre nem vált belterjessé a mezőgazdaság, ami a növekvő lakosság számára megélhetést nyújtott volna. A rideg életviszonyok, a kemény munka, az egymásrautaltság, a közös érdekek védelme összetartották a kubikosok többé-kevésbé stabilizálódott csoportjait, és növelték is öntudatát, azonban a kiegyezés előtti korszakban mozgalmaikról nincs tudomásunk, sőt ekkor még nem beszélhetünk a földmunkástudat kialakulásáról sem. A vízimunkálatoknál teremtett munkalehetőség egyelőre a társadalmi feszültségek levezetője, nem pedig a mozgalmak melegágya volt. 6. A T1SZA-SZABÁLYOZÁS MÉRLEGE A KIEGYEZÉSIG Az Alföld fő folyójának szabályozása a Központi Bizottság és a Központi Felügyelőség irányításával VÁSÁRHELYI ésPALEOCAPA együttes elképzelései szerint folyt. VÁSÁRHELYI javaslatát alapul véve átvágásokat létesítettek a folyón. A gyakorlat szerint a szabályozást a torkolattól felfelé kellett volna kezdeni, azonban a Tisza felső és középső szakaszain élők kérésére a klasszikus módszert nem követték. Bár a Tiszát a Csongrád és Torontói megyei szakaszokon is széles mocsarak kísérték, itt a gyér lakosságnak viszonylag kevesebb problémát okozott az árvíz. 1841-ben — mint említettük — a birtokosok aKerecseny-Komoró közti átvágást sürgették, 1846-ban — SZÉCHENYI javaslatára — Tiszadobnái indult meg a szabályozás. 1850-től 1855-ig összesen 13 átvágás készült el a Szolnok feletti szakaszon, hét km hosszúságban. A munkához az anyagi fedezetet, az 1850-ben megígért évi 100 000 pFt-ot a kormány biztosította. 147
