Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
tőén a vállalkozók megkapták a társulattól vagy a folyamosztálytól a folytatáshoz szükséges pénzt. A haszon 30—40% volt, de ebből a rezsi költségeit fedezni kellett. Gondoskodniuk kellett a szükséges szerszámokról, meg kellett szervezni a munka felügyeletét, biztosítani a kubikosok szállás- és étkezési lehetőségeit. Az átvágások létesítése kockázatosabb volt, ezért ilyenkor hosz- szabb időre szóló szerződéseket kötöttek, míg a töltésépítési munkákat rövi- debb idő alatt elvégezték,121/ és itt a vállalkozók személye is gyakran változott. Egy-egy építkezésen átlagosan 200—300 kubikos dolgozott, akik az első évtizedekben rendszerint a környező községekben laktak. A munkások szállítása nem volt kifizetődő, azonban a Felső-Tisza szabályozásánál — egyéb megoldás híján — ezt kellett alkalmazni. Ha a kubikosok lakóhelyük közelében dolgoztak, évenként volt bizonyos fluktuáció. Vetéskor, aratáskor elhagyták az építkezést, hogy földjeiken elvégezhessék a legfontosabb munkákat. A leginkább stabil csoportok egy-egy nagyobb átmetszéshez szerződött vállalkozó mellett alakultak ki. A kubikosok nem tekintették magukat bérmunkásoknak. Legtöbbjüknek volt földje, gazdasága, vagy legalábbis törekedett ennek megszerzésére. A folyószabályozásnál kapott pénzt jó kiegészítő jövedelemnek tartották, ezért a legszegényebbek mellett a nagyobb gazdák fiai is szívesen vállalkoztak rá. A kubikos szó onnan ered, hogy ilyen építkezések alkalmával a béreket teljesítményben, a kiásott föld mennyisége szerint határozták meg. Egysége a köböl (6,86 m3), illetve a m3 volt. Ha átmetszést ástak, a bér meghatározásánál figyelembe vették, hogy a kitermelt föld milyen mélyről származott. A munkásokat kezdetben — részben ügynökök segítségével — toborozták, és 20-40 fős kubikosbandákat alakítottak ki. Egy-egy bandába azonos községből származó kubikosok kerültek, vezetőjük a község megbecsült tagja volt. Ő alkudott a munkáltatóval és képviselte a banda érdekeit. A kubikosok és vállalkozók írásbeli munkaszerződést csak a legritkább esetben kötöttek.12 2/ A kubikosok mellett — főként az átvágásoknál — időbérben elszámolt napszámosok is dolgoztak. Hetibérben fizették a szertárosokat, valamint a munkafelügyelőket, akiket alkalmanként bíztak meg ilyen feladattal. A munkabérek a kiegyezésig átlag 1,12 forintot (1 Ft 5 krajcárt) tettek ki köbölenként, ami könnyebb talajon a jobb munkások napi teljesítménye volt. Az átlagos napi norma 5—6 m3 között mozgott, amiért 50—55 krajcárt fizettek. Az 1850-es években a mezőgazdasági gyalognapszám 14—30 krajcár között mozgott, az építőipari napszámbérek pedig 30 krajcárnál kezdődtek, így a kubikosok fizetését kedvezőnek tekintették. Az 1850-es évek végétől abérek fokozatosan emelkedtek, azonban a gabonaárak ennél nagyobb növekedése miatt a pénz reálértéke csökkent. 146
