Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
felmért ártere 48 000 kh volt, védművei azonban 1830 óta mindössze 52 km-t tettek ki.99/ A Balaton-pait és környék további szabályozását a Délivasút Társaság sürgette, amely 1858-ban a tó környékét bekapcsolta a vasúthálózatba. A Balaton megközelítése ily módon a szélesebb közönség számára is lehetővé vált, ami a fürdőkultúra kialakulását előmozdította. 1860—1862-ben a magas vízállás miatt a töltés megrongálódott, ezért mielőbb dönteni kellett a további munkáról. 1862-ben Balatonfüreden az érdekeltek megállapították a tó szabályozásának további programját, a mezőgazdasági területek védelme és a fürdőkultúra fejlesztése érdekében. 1863-ban megépült a siófoki zsilip, amelynek segítségével a Sión levezetett víz mennyisége szabályozható, így a tó állandó vízszintje biztosítható volt.100/ Lehetőség nyűt arra is, hogy a balatoni Nagyberek mocsarait fő- és mellékcsatomákon keresztül lecsapolják, hiszen nem kellett tartani újabb elöntésektől. 1864-ben a feladatokra létrehozták a Nyugati- és a Keleti-Bozót Lecsapoló Társulatot. Előbbi a Medvegya-patak, utóbbi pedig az Öreglak—Somogy vári-víz folyás medrében ásta főcsatornáit, de munkájuk az első évtizedekben még nem volt sikeres. Mint az összesítésből látszik, az elért eredmények ellenére a központi és területi építési hivatalokban dolgozó vízügyi személyzet az 1849—1867 közötti időszakban csak korlátozott lehetőségekhez jutott. A szabályozások elhúzódása, a végre nem hajtott tervek, az érdekeltek ellenzése miatt abbamaradt munkák bizonyos fokig a szervezet gyengeségét is mutatták. Nem volt elegendő az anyagi támogatás sem, az érdekeltek költségén végrehajtott munkáknál pedig kevéssé tudták az országos érdekeket érvényesíteni. 4. A TISZA-SZABÁLYOZÁS MŰSZAKI IRÁNYÍTÁSA A polgári forradalom után az ország igazgatásában bekövetkezett sokféle változás, a hivatalok többszörös átszervezése — mint láttuk — a műszaki munkát és így az összefüggő területekre kiteijedő vízszabályozást is nehezítette. Maga a kormány is tisztában volt azzal, hogy a 7zsza-szabályozás irányítását nem lehet a széttagolt építési hivatalokra vagy a saját elképzeléseik szerint dolgozó társulatokra bízni, hanem meg kell teremteni a műszaki és gazdasági vezetés egységét. A központból irányított, egységes Tisza-szabályozási szervezet létrehozása — az új közigazgatási szervek és főként a megyék mellőzésé136
