Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)

vei ugyanakkor egybeesett az uralkodó és az elképzeléseit megvalósító Kereskedelmi Minisztérium centralizációs törekvéseivel.

1848 után a Tisza ügyében több kérdés várt tisztázásra. A szabályozást továbbra is állami segítséggel kellett végrehajtani, de rendezetlen volt a társulati és állami munka aránya. Nem döntöttek abban a kérdésben sem, hogy PALEOCAPA vagy VÁSÁRHELYI tervei szerint fogják-e folytatni a munkát. Nem volt világos, milyen legyen a társulatok viszonya a központi szervhez, a törvényhatóságokhoz és egymáshoz.

Fő probléma volt a műszaki vezetés kérdése. KECZKÉS KÁROLY — mint mondtuk — 1850-ben Becsbe távozott, VARGHA JÁNOS hajózási mérnök nem kerülhetett állami szolgálatba. LÁNYI SÁMUEL idős kora miatt most sem kapcsolódott be a vízszabályozási munkákba, és néhány évvel nyugdíjazása előtt állt RINGER JÁNOS is. HIERONYMI OTTÓ FERENC a vasútépítés területén dolgozott, TENCZER KÁROLYt pedig a központban a hivatali pálya vonzotta, amivel egyengette saját útját a végül elnyert bécsi építési-felügyelő állás felé. REITTER FERENC Pest város szolgálatába szegődött, és nem mozdult ki szívesen a fővárosból. A tiszai munkáknál így vezetőként MASSÁNYI JÁNOS, BOROS FRIGYES, FODOR JÁNOS, WALLANDT HENRIK, RAUSCHMANN GUSZTÁV és HERRICH KÁROLY jöhetett számításba vezetőként. Mindnyájan a fiatalabb generációhoz tartoztak, bár volt több-kevesebb vízügyi gyakorlatuk. A választás HERRICH KÁROLYra esett, aki 1841-ben lépett a műszaki pályára. 1844-től urdalmi mérnök volt a Tisza mellett a püspökladányi uradalomban. Hivatali pályafutása 1847-ben kezdődött, amikor SZÉCHENYI ISTVÁN az addig teljesen ismeretlen mérnököt 77sza-szabályozási osztálymérnökké nevezte ki az Ondova-Tapoly folyókhoz. 1850-ig maradt e területen, amikor MITIS áthelyezési akciójában a területileg illetékes kerületi építési hivatalba került segédmérnökként.101/

HERRICH KÁROLY az 1850-1879 közötti vízépítés történetének legfontosabb személyisége, 12 éves, jórészt uradalmi gyakorlattal rendelkezett, amikor az egész Alföld természeti képét átalakító 77sza-szabályozás vezetését rábízták. A régebbi szakirodalom általában nagyra értékeli tevékenységét, kiemelve magasszintű tudását, munkabírását, vezetői erényeit. Az újabb irodalomban a szerzők102/ viszont egyértelműen elítélik munkáját, műszaki szempontból elhibázottnak, politikailag megalkuvónak („Bach huszárnak”) tartják. Személyét ma sokan az 1879-es szegedi árvíz felől nézik, és innen ered e negatív álláspont. Politikai szempontból azonban munkája semmiképpen nem ítélhető el, mert a műszaki feladatok ellátása az abszolutizmus korában is a haladás, a polgári fejlődés érdekeit szolgálta. HERRICH KÁROLY szerepe nem volt egyenlő a közigazgatásban és a politikai területen dolgozó tisztviselőkével, akik valóban az osztrákok kiszolgálói voltak. Az abszolu137