Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
nalon szükségessé vált. E töltések fenntartása nem volt érdeke a Nádor-csatoi- na Társulat valamennyi tagjának, ezért többen bejelentették kilépésüket. A töltésépítési tervet szintén HALÁSZ GÁSPÁR dolgozta ki, és annak végrehajtására — a Nádor-csatorna Társulat jogainak fenntartásával — Duna-véd- töltési és Csatornázási Egylet néven új társulat alakult. A kalocsai érsekség nem csatlakozott e szervezethez, ezért a töltéseket nem a Duna partján, hanem az uradalom határán építették meg.95/ A sárvízi-dunai munkákkal jelentős terület szabadult fel a vízborításoktól és vált mezőgazdaságilag hasznosíthatóvá. A sárközi árterület 53 206 kh, a Szó-völgyi 236 475 kh a balatoni 65 207,25 kh volt. A Sárvíz menti elöntéseket korábban 49 604 kh-nak mérték, ahol 10 758 kh szántót, 20 116 kh rétet, 15 655 kh legelőt fenyegetett az árvíz.96/ A vízszabályozás az érintett községek gazdálkodásában többféle változást eredményezett. A sárközi falvakban a frissen kiszáradt területek főként rétművelésre voltak alkalmasak, és helyenként még a nádasokat is hasznosították. Alsónyék 7566 holdas határából 1865-ben 7412 kh volt művelhető terület. Ebből a szántók 1107 kh-t (14,93%), a rétek 3025 kh-t (40,81%), a legelők 2387 kh-t (32,20%) foglaltak el. Decsen 17 289 kh-ból 16 544 kh-t soroltak a mezőgazdasági területek közé, amelyből 1688 kh-on (10,20%) szántóföldi termelés, 6308 kh-on (38,13%) rétgazdálkodás folyt, a terület 14,87%-át viszont (2161 kh) legelők, 14,94%-át (2472 kh) nádasok foglalták el. Sárpilisen a mindössze 3813 holdas határból 3579 kh volt mezőgazdasági terület, ahol a szántók 850 kh-t (23,75%), a rétek 1443 kh-t (40,32%), a legelők 1020 kh-t (28,49%) tettek ki. Azokban a községekben, ahol a Sárvíz szabályozása már az előző évtizedekben befejeződött — a határ —, a talajvízszint süllyedése miatt a szántóföldi művelésre is alkalmas volt. 1861-ben Kajdacson a szántók aránya a művelhető területek 57,07%-át, Harcon 52,29%-át, Bikácson 1860- ban 56,10%-át, Pálfán 1859-ben 55%-át jelentette.97/ Az 1850-es években végrehajtott ármentesítés azonban biztosította a továbbfejlődés lehetőségét a sárközi községekben is, hiszen a szántók területe a következő évtizedekben megnövekedett. 1895-ben Alsónyék határából már 4237 kh-t (57,16%), Deesen 7009 kh-t (42,36%), Sárpilisen 2552 kh-t (71,30%) foglaltak el a szántóföldek, ami országosan is igen magas arány volt.98/ Az 1860-as években a Paks-Fadd-Bogyiszló közti Duna-szakaszon is töltések épültek, amelyekre 1865-ig a vármegye felügyelt. 1865-ben a meglévő gátak védelme és újabbak építése céljából Duna-töltési Egyesület jött létre. A vármegyétől átvett, felügyeletük alatt álló töltések hossza 27,5 km volt, a mentesített terület 12 000 kh-t tett ki. Az említett Duna-védtöltési és Csatornázási Egylet gondozásában 1872-ben már 45,5 km töltés, 38 km lecsapoló csatorna volt, amelyek 20 000 kh-t védtek. A Nádor-csatorna Társulat újra 135
