Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
I. A merkantilista gazdaságpolitika és az első vízügyi szervezetek (1772–1787)
Savoyai Eugén seregei felszabadították a Temes vidékét, meghódították Eszak-Szerbidt és Boszniát, valamint a Havasalföld nyugati részét, a volt Szörényi Bánságot is. Az újonnan megszerzett területeket nem csatolták Magyarországhoz, hanem itt katonai kormányzatot rendeztek be. 1739-ben az észak-balkáni területek elvesztek, és a Mohács előtti időszaknak megfelelően ismét a Száva lett az országhatár. Bár a török támadástól már nem kellett tartani, a Maros-Tisza közötti Temesi Bánság Mercy majd Engelshofen tábornokok parancsnoksága alatt állt. 1751-ben a kamara fennhatósága alá került, majd 1778-ban Torontál, Krassó, Temes megye újjászervezésével nagyrészt újra Magyarországhoz csatolták. A határszélen azonban továbbra is katonai igazgatás maradt.9/ Katonai igazgatás volt Horvátország és Szlovénia déli részén is. E területeket ugyan az 1767—1779-es éveket leszámítva a magyar állami szervezetben igazgatták, azonban az udvar külön katonai hadparancsokság felállításával igyekezett érvényesíteni befolyását. Fiúmét Mária Terézia 1776-ban Horvátországhoz csatolta, 1779-ben szabad kereskedelmi várossá nyilvánította, majd 1807-től tartozott Magyarországhoz.10/ A Délvidéken közvetlen katonai igazgatás alatt álló rész volt 1763-tól a Bács-Bodrog megyéhez tartozó Csajkás kerület is, amelynek polgárosítására csak 1873-ban került sor. A török háborúkban sokat szenvedett Temesi Bánság, a Bácska, a Duna- Száva közti Szerémség az ország legtermékenyebb területe volt. A Bánságban jelentős gyümölcskultúra és állattartás mellett kiváló gabonát termeltek, és jó föld volt a Bácskában is, ahol ugyan a háborúk a mezőgazdaságot tönkretették, de az újjátelepítés után gyorsan megindult az élet. A 18.század végén Magyarország és Horvátország 22 995 640 kh mezőgazdaságilag hasznosított területéből 4 897 218 kh (21,29%) volt szántó, ezzel szemben Bács-Bodrog megye, a Bánság, Horvátország, Szlavónia megyéiben és a határőrvidéken a szántóföldek az ossz-területből nagyobb százalékot foglaltak el. A Bácskában a termőföld 50,54%-át, a Temesi Bánságban (Torontál, Temes, Krassó megyében) 45,19%-át, Szerém megyében 40,36%-át, a Csajkás kerületben 58,26%-át használták szántóként.1 V Az értékes területek azonban nem voltak mentesek a vízborítástól. A Bánság két folyóját, a Temest és a Bégál széles mocsárövek kísérték. A Béga szabályozása már az 1730-as években megkezdődött, amikor Temesvár alatt 70 km új medret ástak ki az árvizek levezetésére, és a felső szakaszon kiemeltek néhány átmetszést. A kiújuló török háború miatt a munka félbemaradt, és az új meder feliszapolódott. 1758—1763 között FREMAUT MAXIMILIAN vallon hadmérnök irányításával a Temes és Béga között tápcsatornát építettek, hogy a Béga vízhozama a hajózáshoz elegendő legyen, míg a felesleges vizet árapasztó vezette vissza a Temesbe. A szabályozást követően 150 000 12
