Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

I. A merkantilista gazdaságpolitika és az első vízügyi szervezetek (1772–1787)

kh mocsarat sikerült lecsapolni.12/ A megnövekedett gabonatermelés értékesítésére jött létre állami támogatással — a temesvári kereskedelmi társaság, amely a búzát az adriai kikötőn keresztül Itáliába exportálta.

A gabonaszállitás következtében Horvátország forgalmi jelentősége megnőtt. A Temesi Bánságot és a Bácskát az osztrák tartományokkal összekötő szárazföldi út a Dráva mellett vezetett, a 18.század elején megépült a Károly - út, amely Károlyvárost a tengerparttal kötötte össze. Ehhez csatlakozott a Kulpa. amelynek hajózhatóvá tétele érdekében már az 1720-as években végeztek munkálatokat, és az 1730-as évektől egyre nagyobb gondot fordítottak a Szávára is. 1739-től azonban — amikor e folyó jobbpartja újra török fennhatóság alá került a kereskedők már nem érezték magukat biztonságban.

1744-ben ezért a királynő — akkor az udvari kamara szolgálatában álló — MIKOV1NY SÁMUELnek adott utasítást új déli víziót tervének kidolgozására. MIKOVINY a Drávának nagy jelentőséget tulajdonított, amit szerinte kevés munkával hajózhatóvá lehetett tenni. A Dráva és Balaton között az Almás-patakon keresztül kívánt összeköttetést teremteni, majd az így kialakult dunántúli víziúthálózatot — az udvari kamara elképzelése szerint — egy Duna- Tisza-csatornához kapcsolta volna.13/ FREMAUT 1766-ban Tiroltól a Temesi Bánság északi kapujáig, Szegedig tervezett víziutat, amelyben a fő szerepet szintén a Dráva játszotta. Csatornát javasolt Vukovár és Szeged, Bród és Vukovár között az út rövidítésére. A Drávát Sziszek és Zákány között haladó, a mellékvizek medrének felhasználásával épült csatorna kötötte volna össze a Szávával és Kulpával. A Kulpán keresztül Károlyváros, innen a Károly-úton az Adriai-tenger is elérhető volt.14/

Bár az elképzelések megvalósításához sem a pénz, sem a műszaki feltételek nem voltak adottak, és szó sem lehetett a nagyszabású tervek végrehajtásáról, az 1770-es évektől a folyószabályozás mégis elsőrendű fontosságúvá vált. A feladat ellátására a kamarai mérnöki személyzet nem volt elegendő. A nagy befektetés, a hosszan elhúzódó munka és a kérdés gazdasági jelentősége miatt birodalmon kívüliek alkalmazása nem lett volna célszerű. A kamara műszaki személyzetét 1765-ben vízügyi szakember, HUBERT ZSIGMOND felvételével egészítette ki, aki már korábban szerzett a magyar folyók mellett tapasztalatokat.15/ HUBERT azonban sok külföldi megbízást kapott, és így csak szakértői véleményt tudott mondani egyes kérdésekben. A 18.század második felétől a kamara kénytelen volt osztozkodni műszaki területen a helytartótanáccsal. Itt 1757-ben BÖHM FERENC mérnök felvételére került sor. BÖHM tevékenységét azonban az Eszterházy-birtokon és a Sárvíznél végzett munka kötötte le, így ő sem kapcsolódott be érdemlegesen az állami vízügyi feladatokba.16/

13