Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
a tárgyalt időszakban a szántók mellett a rétek és legelők is növekedtek, az újonnan szervezett Szolnok megye ben pedig a határnak csaknem 60%-át legelők tették ki. 1850-ben Magyarország területén összesen 1 104 993 lovat (6 db/km2), 2 348 664 szarvasmarhát (12 db/km2), 6 029 876 juhot (31 db/km2) tartottak. Ezen belül az árvizes megyék állatállománya és állatsűrűsége a következő volt: j g táblázat megye neve ló db db/km 2 szarvasmarha db db/km2 juh db db/km2 Békés-Csanád 53 205 8 45 008 8 213 854 40 Bereg-Ugocsa 13 860 3 95 665 20 31 722 7 Bihar 55 732 5 218 541 20 245 467 22 Csongrád 27 067 8 39 270 12 142 323 43 Győr 12 595 10 19 231 15 69 913 53 Heves 29 247 10 31 181 10 159 796 54 Moson 18 635 9 41 632 20 86 295 42 Sopron 10 059 3 52 516 16 121 721 37 Szabolcs 49 600 7 66 617 10 256 684 37 Szolnok 21 521 7 19431 6 103 701 32 Tolna 32 342 9 50 033 14 182 890 51 Zemplén 40 200 7 91 491 15 192 812 32 "/ A táblázatból látható, hogy a „vizes” megyékben elsősorban a szarvasmarhatartás volt fejlett. Bihar, Bereg-Ugocsa megyékben az állatsűrűség jóval az országos átlag fölé emelkedett, és sok esetben felülmúlta az átlagot a juhok száma is. A juhtenyésztést elsősorban a gyapjúkonjunktúra tartotta életben, és az értékesítési lehetőségek miatt főként a Dunántúlon bontakozhatott ki. A polgári forradalom utáni években a mezőgazdaság átalakulása az árvízsújtotta megyékben elodázhatatlanná tette a rendszeres vízszabályozást. A kapitalista fejlődés azonban nemcsak az igényeket teremtette meg a munkák megindításához, hanem azokat a feltételeket is, amelyek e nagyszabású természetátalakító tevékenységet lehetővé tették. A robot kötelezettségektől felszabadult volt úrbéresek a saját földjeikből származó több-kevesebb jövedelmet szívesen egészítették ki kubikos munkával, különösen a gabonakonjunktúra idején, amikor a határban csak vetéskor és aratáskor volt munkaalkalom. A szabályozáshoz — hitel formájában — a megfelelő tőke is rendelkezésre állt, pl. az Osztrák Nemzeti Bank 1862-ig 15 millió Ft kölcsönt bocsá119
