Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

3. Magyarország jellemző hidrológiai viszonyai a vízkészletgazdálkodás szempontjából - 3.3 Felszín alatti vizek

szefüggés, továbbá a csapadék és a párolgás időbeli alakulásának részletesebb vizsgálata. Eszerint az év X. 1—III. 31. közötti időszakában az átlagos teljes csapadékösszeg 265 mm, a tényleges párolgás azonban csak 86 mm. A csapadékösszegből le kell vonni még 25 mm felszínen lefolyó hányadot, vagyis ebben az időszakban a talajba szivárog 265 — 86 — 25 = 154 mm és táplálja a talajvizet. Ugyanilyen meggondolással kimutatható, hogy az év többi részében viszont a párolgás annyival nagyobb, hogy a 154 mm tározott vízmennyiséget elfogyasztja.

E vázlatosan ismertetett elgondolás azonban elhanyagolja azt a kö- rülménvt, hogy a talajvíz sok esetben összefügghet a mélyebben fekvő vizekkel, továbbá azt, hogy a talajvízben számottevő oldalirányú — víz- szintes — szivárgás is lehetséges, amely bizonyos kiegyenlítést okoz a nagyobb és a kisebb utánpótlódással rendelkező területek között.

A talaivízháztartás elemei: a beszivárgás, a párolgás és az oldalirányú, esetleg függőleges talajvíz forgalom. A talajvízszint ingadozás jellege és mértéke e tényezők együttes és halmozódó hatásának függvénye.

A talajvízjárás az éven belül egy emelkedő és egy süllyedő időszakra osztható és durván egy színuszgörbével helyettesíthető. A görbe egyik szakasza a közepes talajvízszint felett helyezkedik el és általában X. hó 1—III. hó 31-ig tart, a IV. 1—IX. 30-ig tartó időszakban pedig a vízállásgörbe a közepes talajvízállás vonala alatt halad (lásd 3—14. ábra Nagyi éta). Az első időszakban a talajvízkészlet feltöltődik, a hidrológiai év másik felében pedig csökken.

A talajvíz táplálásában elsősorban a hidrológiai év téli félévének be- szivárgó csapadéka vesz részt. A táplálás mértéke Tiügg altalaj víz átlagos terep alatti mélységétől és a felette elhelyezkedő talaj tulajdonságaitól. így:

— a terepre hulló csapadék egy része a felszínről elpárolog;

— a csapadék egy másik hányada lefolyik a felszínen. Ennek ellenkezője is lehetséges: bizonyos terep adottságok mellett felszíni hozzáf olyás is előfordulhat, ami növeli a beszivárgás mértékét;

— a ténylegesen beszivárgó csapadék egy részét a felső talajrétegeket átszövő gyökerükkel a növények elfogyasztják;

— az ezen felüli beszivárgásnak vízkapacitásig telítenie kell a talajt ahhoz, hogy függőleges vízmozgás indulhasson meg a talajvíz felé;

— a felsorolt veszteségeken túli beszivárgás jut el a talajvíz felszínéig í és táplálja a talajvíz készletét.

Fentiek következménye, hogy átlagos esetben a mélyebben elhelyez- ! kedő talajvízhez kisebb beszivárgó csapadékmennyiség jut el.

A talajvízszintingadozás amplitúdója talajvíz előfordulásonként változik. Az erre irányuló megfigyelések egyik következtetése az volt, hogy azonos csapadékviszonyok mellett az amplitúdó függ a talajvíztartó szabad hézagtérfogatától (ha ez kicsi, azonos beszivárgás nagyobb amplitúdójú .ingadozást okoz és fordítva) és a közepes talajvízállásnak a terep alatti mélységétől (minél mélyebben van a közepes talajvízszint a terep alatt, annál kisebb az ingadozás azonos csapadékviszonyok és a talajvíztartó azonos szabad hézagtérfogata mellett).

56