Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

6. Modellvizsgálatok a vízkészletgazdálkodásban - 6.3 A matematikai modellek alkalmazása

mítógépek maguk ösztönözték bizonyos matematikai alkalmazási területek kifejlődését (programozás, számítógépes döntések elmélete és gyakorlata, vezetési információrendszerek, rendszereken és eljárásokon keresztül történő vezetés elmélete stb.).

6—4. ábra. A hidrológiában alkalmazott modellek (Ibbit nyomán)

6.3 A matematikai modellek alkalmazása

A természetes vízjárás sztochasztikus jellege eleve meghatározza a vízfolyás szabályozásával kapcsolatos számítások valószínűségi jellegét. A lefolyás és bizonyos mértékig a fogyasztás hosszabb idejű alakulását az átlagtól való tartós eltérések, a száraz és a nedves évcsoportok változása jellemzi. Tekintve, hogy a vízhozamidősor egyes elemei egymástól is függenek, újabban terjed a Markov-láncok alkalmazása (Bernier [3], Szvanidze [55]). A vizsgálat körének bővítését lehetővé teszik a Monte Carlo módszerrel előállított mesterséges adatsorok, melyek statisztikai jellemzői tetszőlegesen előre meghatározott értéknek felelnek meg (Jevdje- vich, Csavanidze [29]). Azonos számítási apparátussal elemzik a hidroló214

HIDROLÓGIAI MODELLEK

Fizikai modellek

kisminták

Analóg modellek

Analitikus modellek (Ebben alkategóriában nincsenek hidrológiai modellek)

Szintetikus modellek (pl. Markov- lánc modellek)

Sztochasztikus

modellek

Absztrakt; vagy matematikai modellek

Determinisztikus . (parametrikus) modellek

Szintótikus, vagy eszmei modellek

Analitikus modellek (Ez a rendszervizsgálati, vagy „fekete doboz' megközelítés)

Lineáris modellek (pl. Hash-féle gamma modell)

■ Nem lineáris modellek (pl. Stanford vízgyűjtő modell)