Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

5. Víztározás - 5.3 Felszín alatti víztározás

A forrásokkal kapcsolatos felszín alatti tározás létesítményeinek fő célja, hogy azok segítségével depressziót lehessen előállítani és biztosítható legyen a felszín alatti tározótér. A létesítménynek igazodniuk kell az igénybevenni kívánt forrás egyedi viszonyaihoz. Általános szabály ezért erre nem alkotható. Példaként az 5—6. ábra a balatonalmádi Ferenc-forrás megvalósult, a felszín alatti tározás céljából épített foglalásának vázlatát mutatja be.

A forrásfoglalás részei:

— gyűjtőgaléria négyszögkeresztmetszetű, előregyártott vasbeton elemekből. Az elemek csatlakoztatása úgy történik, hogy azok között a víz a galériába juthasson;

— vízgyűjtő-akna a galéria egyik végén. Ide áramlik a víz a galériából s innen kerül a gravitációs vezetéken keresztül a hálózatba vagy a túlfolyón át a felszínre, ha a forrás a szükségeltnél több vizet szolgáltat. Ha süllyeszteni kívánják a vízszintet, akkor a víz levezetése a szivattyúk felé szolgáló vezetéken keresztül történik;

— végakna a galéria másik végén, az esetleg szükséges fenntartási és felújítási munkák elvégzésére;

— háromrétegű szűrő a galéria körül elhelyezkedő talaj állékonyságának biztosítása céljából.

Azonos elven és hasonló formában valósítottak meg felszín alatti víztároláson alapuló forrásfoglalást több balatoni üdülőtelep vízellátása érdekében, így például Alsóörsön, Csopakon és ugyanilyen megoldást alkalmaztak a miskolci vízmű egyik legjelentősebb víznyerő helye a Szinva- forrás foglalásakor is.

5.312 Porózus víztartó esete

Elvben porózus víztartóból fakadó forrás esetében is megvalósítható a felszín alatti tározás. A gyakorlatban mégis ritkán kerül erre sor (hazánkban ilyen még nem valósult meg).

Ennek oka, hogy

— a porózus víztartóból fakadó források vízhozama természetes állapotban is viszonylag kiegyenlített, mivel a pórusok viszonylag kicsinyek és ezért a természetes leürülés lassúbb ütemű, mint hasadékos víztartó esetén;

— a tározótér kevésbé határozottan és viszonylag költséges módon határolható körül, mint hasadékos víztartó esetében;

—1 ha biztosítható is a tározótér, a beszivárgás üteme, — a természetes leűrüléshez hasonlóan — lassúbb, mint a hasadékos kőzetekben.

Valamivel kedvezőbb a helyzet a felszín alatti tározással kapcsolatban az ún. kettős porozitású víztartókban. Ezek olyan kőzetek, amelyek önmagukban porózusak, ezen felül pedig repedezettek is (bizonyos homokkőfajták sorolhatók ide elsősorban). A figyelembe veendő tényezők és a méretezési eljárás ez esetben lényegében megegyezik a hasadékos víztartóból fakadó forrásoknál követett módszerrel.

184