Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.8 Magyarország mértékadó (reprezentatív) vízmérlege
oszlop), a szabad vízkészlet pedig 970 m2 3/s, amelyből 915 m3/s (95%) a Duna-völgyből származik. A felszín alatti vízkészlet átlagos elméleti kihasználtsága 1970. évben 25%-íkal, a szabad vízkészlet pedig 137 m3/s-al (37. oszlop) jellemezhető. A vízmérleg 345 vízkészletgazdálkodási alegység részadataiból tevődik össze. Ennek megfelelően az egyes alegységeken belül jelentkező vízhiány és vízkészlettöblet előjelhelyesen nem minden esetben vonható össze a területi vízmérlegek készítésekor. Az 1970. évi vízmérlegben a vízkészlet-kihasználtság szemléltetése a hasznosítható vízkészlet és a szabad vízkészlet különbségeként számított lekötött vízkészlet és a hasznosítható vízkészlet összehasonlításából áll. Ezen felül feltünteti a mértékadó 80%-os tartóssággal ki nem elégíthető vízigényeket is. Az 5. keletdunántúli területegységnél például a felszíni vízkészlet 4,2 m3/s (4—10. táblázat 12. oszlop), a vízigény pedig 6,9 m3/s (21. oszlop), de a számításokhoz a tényleges vízelhasználás értékét 6,31 m3/s-ot (22. oszlop) kell figyelembe venni. Annak ellenére, hogy az igény nagyobb, mint a készlet, a területegységen belül van szabad vízkészlet (0,3 m3/s. 23. oszlop), amelyből a területi elhelyezkedés miatt a távolabb jelentkező igényt nem lehet fedezni. Bár a készletet az igény meghaladja — a szabad vízkészlet miatt — a kihasználtság 93% (24. oszlop). Az alkalmazott értékelési eljárás szerint a kihasz- náltsági mutató a szabad készletre tekintettel legfeljebb 100% lehet, vagy pl. a vizsgált esetben 4,2 — 0,3 fc% = 100-----------= 93%. 4,2 Ugyanakkor a hasznosítható készletből 80%-os tartóssággal ki nem elégíthető vízigény (25. oszlop) 2,5 m3/s. 2. A mértékadó (reprezentatív) országos vízmérleg vízgazdálkodásunk további fejlesztésének megtervezéséhez csak az országos áttekintés szintjén ad tájékoztatást. Az egyes területegységek vízkészletének elméleti kihasználtsága már a látszólagosan kedvezőbb országos vízmérlegen belül is tág határok (1% és 100%) között változik. Ha a terület-, illetve térrészek kiterjedését csökkentjük, és a vízmérleget vízkészletgazdálkodási alegységenként és részegységenként, vagyis a gyakorlati, helyi vízkészletgazdálkodás szempontjából megkívánt módon vizsgáljuk, továbbá figyelembe vesszük a vízkészlet minőségét, illetve a vízhasználatok minőségi igényeit is, a felszín alatti vízkészletet pedig nemcsak összesítve, hanem fajtánként is mérlegeljük, a kihasználtság mutatószámai még tágabb határok között ingadoznak. Ilyen vizsgálat alapján megállapítható, hogy több vízkészletgazdálkodási alegység és részegység hasznosítható felszíni vízkészlete igénybe van véve, illetőleg az engedélyezett vízhasználatok részére lekötött (Kelet-Dunántúl, Balaton, Közép-Tisza és Mátravidék, Tiszántúl, Körösvidék), tehát már jelenleg — mennyiségileg vagy minőségileg — sem elegendő a vízigényeknek a megkívánt biztonsággal való kielégítésére. Az országos összesítésben kimutatott szabad vízkészlet tehát helyi vízhiányok és feleslegek algebrai összege, ami számottevő területi eltéréseket fed. 3. Magyarország természetes felszíni vízkészletének legnagyobb része külföldi eredetű. Vízkészletünk mennyisége és minősége jórészt határain164
