Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.7 Operatív vízkészletgazdálkodás
A hasznosítható vízkészlet megállapítása a vízgazdálkodási döntések alapvető forrása. Ennek érdekében nyilvántartják a mederben hagyandó élővizet, a külföldön lekötött vizet, a szomszédos egységek részére átengedett vízmennyiséget, valamint a belföldi készletmegosztást és a statikus vízkészlet kitermelési idejét. Ezen kívül a nyilvántartási rendszer tartalmazza a tározott többletvíz, a hasznosítás nélkül felszíni vízbe vezetett bányavíz, a vízátvezetés, a felszín alatti vízből származó használt, vagy szennyezett víz adatait. Ezeket az adatokat grafikusan is ábrázolják vízgazdálkodási hossz-szelvényekben (lásd 4.1 fejezet, 4—1. és 4—2. ábra). Ugyanitt tartják nyilván a felszín alatti vízkészlet hasznosítható részét, amelyet vízfajtánként, vízföldtani körzetenként és védőidomonként — elkülönítve a statikus és a dinamikus, készletet — külön-külön is nyilvántartanak. A vízkészlet-nyilvántartás kiterjed a tározókra is. Ennek keretében regisztrálják a tározási lehetőségek műszaki, közigazgatási és közgazdasági adatait, a kis és nagyvízi előrejelzésre vonatkozó adatokat, a rendszervizsgálatokkal kapcsolatos számításokat, a különböző hidrogeológiai védőidomok tanulmányait. A vízkészleteket a feltártság mértékének növekedésével, de legalább ötévenként felülvizsgálják és annak eredménye szerint az alapnyilvántartást módosítják. 2. Vízi munkák, vízi létesítmények és vízhasználatok nyilvántartása Az alapnyilvántartás a vízkészletek mellett a vízi munkák, vízi létesítmények és vízhasználatok nyilvántartását is magában foglalja. Ebben a nyilvántartásban egységes rendszer alapján szerepel minden vízjogi engedéllyel kapcsolatos engedélyezett, előjegyzett, illetve fejlesztésre előirányzott vízi munka, vízi létesítmény és vízhasználat. A nyilvántartás az érintett vízi munkák, vízi létesítmények és vízhasználatok szükséges adatait tartalmazza, figyelembe véve a műszaki megoldás elvi meghatározásában rögzített és a felügyeleti ellenőrzés során megállapított adatokat. A nyilvántartás 4 fő részből áll: nyilvántartó lap, alaptérkép, kútkataszter, szennyvízkataszter. A nyilvántartó lap kétféle: a) a törzslap, amelyet a vízügyi igazgatóságok töltenek ki, és mint elsődleges adathordozót tárolják, továbbá h) a munkalap, amelyet a vízügyi igazgatóságok lyukszalagon megküldött adatai alapján a számítógép ■—■ a törzslappal azonos kialakításban — készít el. A munkalap a törzslapnak csak az első oldalán levő adatait tartalmazza. A nyilvántartólap a 4—28/a., b. ábrán bemutatott kétoldalú karton. A nyilvántartólap (törzslap) első oldala (4—28/a. ábra) tartalmazza a vízgazdálkodási tevékenység jellegét, megnevezését, a szükséges közigazga10* 147
