Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.6 A vízminőség szerepe a vízgazdálkodásban
arányban legyen, sőt egyes hosszabb ideig tartó szennyezés esetén a bírság ezeket a költségeket lényegesen meg is haladja. A szennyvíz-határértékek megállapítása annak figyelembevételével történt, hogy a kibocsátott szennyvíz a befogadó természetes minőségi állapotát hátrányosan ne befolyásolja, ugyanakkor azonban a szennyvíztisztítás megkívánt mértéke a hazai legoptimálisabb műszaki szinten tervezett, kivitelezett és gondosan üzemeltetett tisztítóberendezésekkel elérhető legyen. A szennyvizeket kibocsátó üzemeket szennyvíztisztító berendezésük megépítésére ösztönzi a bírság progresszív módon való megállapítása, mely szerint a szennyvízbírságot a bírságolás harmadik évétől kezdődően évenkénti növekvően kell megállapítani és a progresszivitás mértéke az alapbírság ötszöröséig növekedhet. Ha azonban az üzem szennyvíztisztító és elvezető berendezéseinek építését, korszerűsítését a vízjogi engedély feltételei szerint megkezdte és folyamatosan végzi, a szennyvízbírságot a progresz- szivitás mellőzésével kell kiszabni. A szennyvízbírság kiszabásával kapcsolatos szakágazati és hatósági eljárás keretei között az üzem szennyvíztisztító és elvezető berendezéseit a vízügyi hatóság évenként felülvizsgálja, a kibocsátott szennyvízből mintákat vesz és a vett vízmintákból laboratóriumi elemzéssel állapítja meg az üzem által kibocsátott szennyezőanyag mennyiségét. A mintákat általában az üzemi csatornarendszer utolsó csatornaaknájából, mérgezőanyagok esetében azonban a szennyvíz keletkezésének helyén kell venni. Ha valamely üzem korszerű szennyvíztisztító berendezéssel rendelkezik, de gondos üzemelés ellenére sem képes a szennyvizeket a határértéknek megfelelően tisztítani, akkor az Országos Vízügyi Hivatal egyedi határtértékeket állapíthat meg az üzem javára, ha ezek a határértékek a vízgazdálkodás érdekeit egyébként nem sértik. A szennyvízbírság kiszabására évenként kerül sor, a határértéket meghaladó mértékben egy év alatt kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségének figyelembevételével. Az ismertetett szabályozás az élővizek minőségi védelmére vonatkozik, nem vonatkoztatható azonban a közcsatornák által közvetített ipari eredetű szennyezésekre. Ez utóbbiakra nézve az ipari eredetű szennyvizek közcsatornába történő bevezetésének szabályai irányadóak, amelyek a csatornaművek számára lehetővé teszik az előbb ismertetett szabályozás műszaki és jogi elvei alapján, a közcsatornába bocsátott szennyvizek minőségi feltételeinek megállapítását. A csatornamű az ipari eredetű szennyvizek közcsatornába való bekötését a megengedett határértékektől teheti függővé és a szakigazgatási szerv kötelezheti az üzemeket olyan előtisztító berendezések létesítésére, melyek olyan mértékig letisztítják e szennyvizet, hogy a kibocsátott szennyvíz a közcsatorna állagát, az ott dolgozók testi épségét és a szennyvíztisztítást már nem veszélyezteti. Tekintettel arra, hogy a közcsatorna és a hozzá kapcsolódó tisztítómű funkciója szerint más jellegű vizek fogadására alkalmas mint az élővizek, ezért a határértékek és az ahhoz kapcsolódó bírságtételek is eltérést mutatnak az élővizekre vonatkozó szabályozáshoz képest. 141
