Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

4. A vízmérleg - 4.6 A vízminőség szerepe a vízgazdálkodásban

hatQ állandókat. Ez utóbbiak közül az a és b állandók már az egyszerűsített vizsgálatnál is szerepeltek.

A terhelés tehát a

T = YQ = aQ -j- b -j- cQ(Q — Qj) (4—30)

kifejezéssel írható le.

Olyan kiegyenlített vízjárású vízfolyás (pl. a Duna) esetében, ahol Q és Qi értéke nagyságrendileg megegyezik, az összefüggés jobboldalának harmadik tagja — figyelembe véve azt a tapasztalati tényt, hogy c értéke nagyságrendekkel kisebb a értékénél — elhanyagolható.

Ez esetben a (4—30) összefüggés alakja

T = YQ = aQ + b

illetve

Y = a 4- \ (4-31)

Q

amely azonos az előbbiekben tárgyalt egyszerűsített formával.

Hasonló alakú összefüggéssel számolhatunk erősen szennyezett kisebb vízfolyások esetében is.

Heves víz járású vízfolyásoknál az összefüggést vagy eredeti alakjában használjuk, vagy azzal a közelítéssel élhetünk, hogy értéke

Q értékhez képest elhanyagolható. Ez esetben

4—24. ábra. A vízhozam és a terhelés közötti összefüggés

alakú összefüggésekhez jutunk. Hasonló alakú összefüggéssel számolhatunk kevésbé szennyezett kisebb vízfolyások esetében is.

Azt, hogy adott esetben melyik összefüggéssel állunk szemben, a terhelésnek a vízhozam függvényében történő ábrázolása révén lehet eldönteni (4—24. ábra). Az összefüggések fennállása esetén a mérési eredmények köze kiegyenlítő egyenes, ill. kiegyenlítő parabola szerkeszthető.

124