Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.6 A vízminőség szerepe a vízgazdálkodásban
a) a mennyiségi vízigények kielégítése, b) a rendelkezésre álló, különböző minőségű vízkészletek differenciált elosztása a vízhasználatok minőségi igényeinek megfelelően, c) a vízkivételek és a használt víz bevezetése közötti összhang meg- tererhtése, figyelembe véve a vízkitermelő bázis és a szennyvízbefogadó azonosságából eredő sajátos követelményeket, d) a vízkészlet hatékony mennyiségi és minőségi védelme, e célt szolgáló jogi, igazgatási rendszabályok, műszaki eljárások, közgazdasági szabályozó eszközök megalkotása és érvényesítése. Mindezek megkívánják a vízkészletgazdálkodás, a vízmérleg kiterjesztését a mennyiségi vonatkozásokon túl a vízminőségi viszonyokra is. Ehhez a vízmérleget vízminőségi jellemzőkkel, adatokkal szükséges kiegészíteni. A vízmérleg vízminőségi jellemzőkkel történő kiegészítésének azonban — még a legegyszerűbb esetben, a vízgazdálkodási hossz-szelvénynél is — számos nehézsége van. A vízgazdálkodási hossz-szelvényben a vízfolyásszakasz minden szelvényéhez a szelvény vízhozamidősorának egyetlen (vagy néhány) kiragadott (pl. meghatározott tartósságú) értékét rendelik. Nemcsak a vízhozamok, hanem a különféle vízminőségi jellemzők is időben tág határok között váltakoznak. A vízminőségi jellemzők csak részben és különböző mértékben függvényei a vízhozam nagyságának. A vízminőségi jellemzőknél valamely vízfolyás-szelvényhez tartozó idősorból egyetlen jellemző érték kiragadása — a mennyiségi és a minőségi jellemzők kapcsolatának általában nem kölcsönösen egyértelmű volta miatt —i nem egyértelműen megfogalmazható feladat. Figyelembe kell venni azt is, hogy a vízminőségi viszonyok alakulása a legtöbb helyen nem a természeti viszonyok, hanem az — általában kiszámíthatatlan, és -időben gyorsan változó — emberi beavatkozások következménye. Tovább bonyolítja a feladatot, hogy a különböző vízhasználatok igényei szempontjából a vízkészletet általában nem elég egyetlen vagy akár csak néhány minőségi adattal jellemezni. ' Fokozza a nehézséget, hogy vízminőségi vizsgálatok során, amikor egy adott vízfolyás adott szelvényében vízmintákat vesznek, tulajdonképpen nem a vízkészletet, vagy a vízigényt, hanem a kettő eredőjeként ténylegesen kialakult vízmérleget jellemző vízhozamot mintázzák. A kapott vízminőségi adatokból a vízmérleg-karok vízminőségére visszafelé következtetni gyakorlatilag lehetetlen. A vízmérleg-adatoknak vízminőségi adatokkal történő kiegészítésére az első kísérlet a Területi Vízgazdálkodási Kerettervek kidolgozása során történt. A további kísérletek a vízgazdálkodási hossz-szelvénnyel kapcsolatosak. Ezek közül megemlíthető a direkt hossz-szelvény módszer, ahol valamely konkrét vízminőségi hossz-szelvény vizsgálatának eredményeit tekintik a vízmérleg vízminőségi adatokkal történő kiegészítésének. A 4.1 fejezetben ismertetett vízmérleg típusok közül — a jelenlegi ismeretek szerint — egyedül a vízgazdálkodási hossz-szelvénynél van meg a 115
